Figyelmeztetés Brüsszelből: Európa utolsó esélye

A válság előtt Európa pénzügyi rendszere – különösen az euróövezeten belül – egyre integráltabbá vált. Ez az integráció azonban messze nem volt teljes. Míg a bankközi piacon magas fokú integráció valósult meg, a kereskedelmi banki és a pénzügyi piacok országhatárokon belül és jórészt fragmentáltak maradtak. Bankok egyesülésére – Kelet és Közép-Európát nem számítva – döntően ugyanazon ország pénzintézetei között került csak sor. Ennek következménye, hogy a nagy nyugat-európai országokban a külföldi bankok eszközeinek aránya a teljes banki mérlegben mindenütt kisebb 10 százaléknál.

A kereskedelmi banki integráció alacsony szintje miatt az eurózóna pénzügyi rendszere még fragmentáltabb lett, amikor a válság miatt a bankközi piac is befagyott. A nemzeti felügyeletek nyomására a meglévő integrációt is teljesen felszámolták. Figyelembe véve az európai vállalatikötvény- és tőkepiac fejletlenségét és fragmentációját, a bankszektor helyzetének romlása pénzügyi instabilitáshoz, súlyos hitelszűkéhez és emiatt a gazdaság masszív visszaeséséhez vezetett.

Az AQR lehetőséget kínál arra, hogy visszatérjen az európai bankok mérlegébe vetett bizalom, és hogy a válság valóban véget érjen. Az európai országok ezidáig hatalmas támogatások árán kerülték el a bankok összeolvadását, illetve bezárását. A banki mérlegek megtisztításának elhalasztása azonban csak elnyújtotta a válságot ahelyett, hogy megoldotta volna. 2008 óta 13 egyesült államokbeli bank kapott az ottani felügyelettől támogatást, miközben több mint 50 európai bank részesült állami segítségnyújtásban. Ez idő alatt közel 500 amerikai bank ment csődbe, Európában pedig kevesebb mint 50. Az Atlanti-óceán két partján tehát különböző módon kezelték a problémát, ami többek között az Európában továbbra is erőtlen banki hitelezésben érezteti a hatását.

Egy szigorú AQR az első lépés lehetne az európai pénzügyi rendszer átalakításában. A bankszektorban jelentős újratőkésítésre lesz szükség. Annak érdekében, hogy a bankok lekapcsolódjanak az államokról, elkerülhetetlen lesz, hogy a terhek egy része a részvényesekre és a bank szenior hitelezőire háruljon. Az életképtelen bankok szempontjából kulcsfontosságú, hogy létrejöjjön egy európai szempontokat érvényesítő átszervezési és szanálási mechanizmus. A helyi piac bajnokainak támogatása Európa bankuniójában nem tolerálható. A határokon átnyúló akvizíciókat és összeolvadásokat az – egységes felügyeleti mechanizmus mellett létrehozandó – egységes szanálási mechanizmusnak támogatnia kellene.

Csak egy integrált kereskedelmi banki szektor segítheti a kitörést a bankok és az államok között kialakuló rossz körből: ezzel ugyanis csökkenne a hitelezők – köztük a bank anyaországát irányító kormányok – irányában való kitettség. A kormányoknak elegendő tőkét kellene biztosítaniuk az európai bankszanálási alap számára, hogy újratőkésíthessék az európai pénzügyi rendszer egészének szempontjából létfontosságú bankokat. De az európai újratőkésítésnek európai ellenőrzést is kell jelentenie. Később olyan intézkedésekre is szükség lesz, amely csökkenti az európai bankok állampapír-kitettségét is.

A reformoknak túl kell mutatniuk a bankrendszer keretein. Az Európai Uniónak valódi, országhatárokon átnyúló részvény- és vállalatikötvény-piacot kell kialakítania ahhoz, hogy a sokkhatásokkal szemben ellenállóbb lehessen. Ezeknek a piacoknak a fejlesztéséhez a vállalatirányításra, a csődeljárásokra és az adózásra vonatkozó szabályok további harmonizálására is szükség lesz. Az új piacok nem valószínű, hogy gyorsan kiváltják a bankhiteleket egy részét, de középtávon rendkívül fontosak a monetáris unió stabil alapjainak megteremtéséhez: csökkenthetnék az európai gazdaság súlyos ráutaltságát a banki finanszírozásra, és a pénzügyi kockázatok jobb megosztása révén javítanák a gazdasági stabilitást is.

A kormányoknak a legmesszebbmenőkig tisztában kell lenniük azzal, hogy az AQR talán az utolsó esélyt jelenti Európa számára ahhoz, hogy visszaállítsa bankrendszerének egészséges működését, és egy stabil és hatékony pénzügyi ökoszisztémát alakítson ki. A nemzeti bajnokok korszakának véget kell vetni. A szerkezetátalakításokra és az összeolvadásra vonatkozó döntéseket Európa bankuniójának, Európa érdekében kell meghoznia. A következő hónapok döntései hosszú időre meghatározzák majd az európai pénzügyi rendszer jövőjét. Az európai bankok mérlegének tisztítása elégtelen lesz és megragad a nemzeti szinten, az évekre alááshatja a növekedést és a munkahelyteremtést. A kormányoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket.

(A cikk alapjául szolgáló tanulmányt a szerzők a vilniusi informális ECOFIN-találkozón mutatták be.)