Női miniszterelnök? Nálunk?

Az előadásokból ugyanis kiderült: a társadalmi kultúra, a követendő példa, a szokásjog, a családi modellek is meghatározóak ebben a folyamatban. És persze a nő, az ő vezetői ambíciója, felkészültsége. Ha ő nem akar főnök lenni, akkor minek erőltetni ezt a témát? A panelbeszélgetés résztvevőinek többsége abban is egyetértett: kvóta sem kell, mert az túl drasztikus beavatkozás lenne a társadalmi folyamatokba, a természetes kiválasztódásba. Majd ha megérik erre a társadalom, akkor lesz több női vezető.

Na, erre aztán várhatunk. Talán ezért akadt egy halk ellenvélemény is: jó lenne ezt a folyamatot felgyorsítani. Mert jelenleg e téren sem a felzárkózás a jellemző. A skandináv országokat kivéve ebben Európa sem jeleskedik, bár egyre több országban törekszenek arra, hogy az üzleti szektorban növeljék a nők arányát a vezetésben. Az Európai Bizottság jobb híján kötelező kvótával oldaná meg ezt a kérdést, sok helyen viszont önkéntes vállalásokkal gyorsítanak. Magyarországon csend van. A politikában ez nem téma, a gazdaságban is leginkább a multinacionális cégek próbálják követni az anyavállalatok direktíváit. Vagyis próbálnak női vezetőket találni, legalább közép vagy a felső szint alatti pozíciókba. Nem egyszerű hóbortról, hirtelen jött ötletről van szó. Több kutatás kimutatta már, hogy ahol több a női vezető, hatékonyabb a vállalati működés, nagyobb a nyereség. A globalizálódó világban felértékelődött az együttműködés, a megegyezés, a kommunikáció képessége. Ebben a nők az erősebbek. Sőt, egy nemzetközi felmérés szerint 23 fontos vezetői képességből 20-ban a nők a jobbak, legalábbis 58 ezer középvezető szerint. És ha ehhez még hozzátesszük, hogy a felsőfokú képzettségűek között is már több a nő, mint a férfi, akkor azt lehet mondani, szükségszerű, hogy több legyen a női vezető.

Amerika ebben is az élen áll. A Yahoo vezére, a Facebook ügyvezető igazgatója és a Hewlett Packard elnök-vezérigazgatója is nő. Európában leginkább Angela Merkel példáját idézik, aki immár harmadszorra is kancellár lehet Németországban. Ez nem semmi. Talán Merkel sikere is hatott, mindenesetre sok német cég önkéntes kvótakövetéssel 2020-ig jelentősen növeli a nők arányát a cégvezetésben. A kiválasztás, a megfelelő jelöltek keresése, képzése, felkészítése ott már javában folyik.

Magyarország Németországtól is messze van. A kormányban, a magyar parlamentben a nők aránya messze az európai átlag alatti. Itt a politikában következmények nélkül lehet nőket lekezelni. Pedig a kormányon, a parlamenti képviselőkön sok múlik. Számít, milyen példát mutatnak, és megteremtik-e a vezetővé válás társadalmi feltételeit, például óvodákkal, bölcsődékkel és egyéb, a társadalmi gondolkodást átalakító intézkedésekkel. E folyamatban jól jönne egy női miniszterelnök, vagy több, sikeres női miniszter, aktív női képviselő és persze sikeres női cégvezetők. Az ő példájuk hatna, követőkre találhatna. Ha nekik sikerült, másoknak is menne.

Egyelőre azonban lemaradásban vagyunk. E téren is. Az üzleti szektor kicsit jobban áll. Ám a gazdaság tartósan nem tud elszakadni a társadalmi közegtől, a közgondolkodástól. Ha ott nincs változás, az üzletben sem lesz tartós változás. Innen nézve bizony kellenének a kvóták. De nemcsak a gazdaságban, a parlamentben, kormányban, s minden kormányzati vezető pozícióban is. Hogy ez erőltetett lenne? Igen. De néha külső kényszer is hasznosabb a semminél. Amíg ez nincs, maradnak a konferenciák. Ma például ilyen címmel tartanak tanácskozást: „Rejtett kincs Európában: az aktív nő”.