Közbeszerzési tanulságok

Az Európai Unió új közbeszerzési irányelveivel foglalkozó, nemrégiben lezajlott budapesti nemzetközi közbeszerzési konferencián elhangzott, hogy a strukturális alapokhoz kapcsolódó programok végrehajtása során a legtöbb szabálytalanságot – az esetek mintegy négytizedében – a közbeszerzési területen tárták fel az uniós ellenőrök. Tekintve, hogy a közbeszerzés stratégiai terület a közpénzek – így az uniós források – felhasználásában, ezekre a számokra érdemes felkapni a fejünket. Nem csak azért, mert a szabálytalanságok következménye sokszor pénzügyi korrekció – vagyis a támogatási összeg csökkenése, ami adott esetben szintén milliárdokban, akár tízmilliárdokban mérhető, hanem azért is, mert a hatékonyság sem mindig megfelelő.

Az új, idén júliusban hatályba lépett közbeszerzési törvénymódosítás előrelépést hozott fontos területeken – átláthatóság, adminisztratív terhek csökkentése – és olyan megoldások születtek, amelyek az eljárások sikeres lebonyolítását segítik. Az is igaz persze, hogy a szabályozáson mindig lehet javítani, hiszen mindenki az átláthatóságot, gazdaságélénkítő hatásokat erősítené, miközben egyszerűsítené az eljárásokat. Ezek gyakorlati összeegyeztetése azonban okozhat nehézségeket, amelyeket folyamatos szabályozási munkával lehet feloldani, hiszen minden követelménynek egyszerre teljes mértékben szinte lehetetlen maradéktalanul megfelelni.

A jogszabályi háttér korszerűsödése ellenére láthatólag sok a bizonytalanság az ajánlatkérők oldalán az eljárások végrehajtásával kapcsolatban.

A tipikus hibák – túlzó referenciakövetelmények, alkalmassági és bírálati szempontok esetenkénti keveredése, nem a legalacsonyabb árat előnyben részesítő értékelési metódus, túlságosan rövid ajánlattételi határidők, konkrét márkanevek megjelölése az ajánlati felhívásban stb. – arra utalnak, hogy a közbeszerzés bonyolultsága és a szinte mindig fennálló és igen erős határidőkényszer olykor eltérítheti a folyamatot a jogszabályokban és az EU-irányelvekben megfogalmazott elvárásoktól. A jó hír azonban az, hogy mindebből lehet tanulni. A közbeszerzés ugyanis nem cél, hanem eszköz a közösségi – legyen az hazai vagy uniós – források hatékony elköltésére, fontos gazdasági-társadalmi célok elérésére.

Itthon a szabályozás továbbra is segíti a kkv-szektor gazdasági aktivitását, a közbeszerzési piaci részesedésének fenntartását. Az új törvény hatását még nem láthatjuk pontosan, de azt már tudjuk, idén az első nyolc hónapban igen jól szerepeltek, tekintve, hogy közel felével több eljárásban nyertek, mint az előző év azonos időszakában. Ez azt is jelenti, hogy megnőtt az ajánlattevők száma, s a vállalkozások jól előkészített pályázatokkal célozzák meg az ajánlatkérői oldalt.

A siker azonban nem elsősorban az eljárások jogi keretein, hanem az adott projekt, vagy projektek előkészítésén múlik. Immár sokéves tapasztalatunk van arról, mi mindennek kell megfelelni egy közbeszerzési eljárásban, megvannak a felkészült jogászaink is, akik az idén ősszel megkezdett, jövő évben teljes mértékben végrehajtandó EU-s jogszabálymódosítási fejlemények tekintetében is naprakészek. De az is fontos, hogy az ajánlatkérő nagyon pontosan legyen tisztában azzal, mit is szeretne vásárolni az eljárás keretében és erről megfelelő dokumentációval is kell rendelkeznie. Ha az ajánlattevők nem bombázzák tisztázó kérdésekkel az ajánlatkérőt, akkor az nem csak azt jelentheti, nem akarnak versenybe szállni, hanem azt is, hogy pontosan értik a feladatot és ezért jó árat is tudnak ajánlani. Az idő így nem csak kényszer, hanem lehetőség is egyben. Érdemes élni vele.