A gyerekvállalás kérdései

Évek óta Magyarországon az egyik legalacsonyabb a gyerekszám Európában. Sőt, a gyerekvállalási hajlandóságot legjobban kifejező mutató, a teljes termékenységi arányszám az utóbbi öt év átlagát tekintve nálunk volt a legkisebb az EU tagországai közül. A folyamat következményei jól ismertek. Egyrészt, az elöregedés fokozott nyomást helyez a társadalombiztosításra, különösen a nyugdíjrendszerre.

Kedvezőtlen irányba változik az aktív korúak és az idősek aránya, ami azt is jelenti, hogy vagy a nyugdíjakban, illetve az időskori ellátás egyéb területein következik be az anyagi juttatások csökkenése vagy a szolgáltatások minőségének romlása; vagy pedig a jóléti ellátások más területeiről (például a közoktatás vagy a munkaerő-piaci részvételt ösztönző programok felől) történik átcsoportosítás. Erre politikailag annál is nagyobb az esély, mivel a gyerekeknek nincs választójoga, miközben az időskorú népesség részvételi hajlandósága a politikai választásokon jellemzően magas. Ráadásul politikusaink túlságosan is hajlamosak ennek az összefüggésnek a számításba vételére, holott az idősek sokasága nem feltétlenül az anyagi nélkülözéstől, hanem jóval gyakrabban a betegségtől és az egészségügyi ellátórendszer defektusaitól szenved. A problémára a migráció sem feltétlen gyógyír – naponta halljuk és tapasztaljuk a migránsokkal szembeni előítéleteket az EU több tagállamában.

A volt szocialista országok, valamint az EU déli tagállamai hasonló termékenységi problémával szembesülnek. A dél- és a kelet-európai nagycsaládok hagyományát ma már legfeljebb csalóka emlékezetünk idézi fel; történeti ismereteink vagy például olasz neorealista filmélményeink viszont aligha szólnak a jelenről. Ma Európában a természetes reprodukcióhoz többé-kevésbé elegendő gyerekvállalási hajlandóságot legfeljebb Írországban, Franciaországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban tapasztalhatunk. Általában is igaz, hogy Észak-Európában több, délen és keleten viszont kevesebb gyerek születik.

Mi ennek az oka? A kérdés égető mivoltát jól jellemzi, hogy ez a téma uralta a KSH Népességtudományi Intézete ötvenedik születésnapja alkalmából rendezett konferenciát is. A demográfusok szerint nálunk (de délen és keleten általában is) mindenekelőtt az eredetileg tervezett, de végül nem megvalósuló gyerekvállalás az alacsony termékenység fő magyarázata. Hétköznapi nyelven a kiszámíthatatlanság az elsődleges ok, beleértve ebbe nemcsak a munkaerőpiac, de a tágabb intézményrendszer, közte a jóléti juttatások kiszámíthatatlanságát is.
Nemzetközi összevetések is jól jelzik: a nyugatos vagy északias értékrend, amelynek a nők aktív munkaerő-piaci részvétele is egyértelműen része, nem gátja, hanem inkább segítője a gyerekvállalásnak. Valójában úgy tűnik, hogy éppen a félmegoldás vezet alacsonyabb gyerekszámhoz, amikor a nőkre egyszerre nehezednek a modern munkaerő-piaci elvárások és a hagyományos családi szerepek. A gyerek- és idősgondozás fizetett munkává tétele, a bölcsődék és óvodák fejlesztése pedig egyértelműen ösztönzi a gyerekvállalást. Ezek a szolgáltatások pedig ott fejlődnek elsősorban, ahol a nők erősen jelen vannak a társadalmi és a politikai folyamatok alakításában.

Magyarországon a helyzet ezen a téren különösen elgondolkodtató: a 28 EU-tagország közül nálunk a legalacsonyabb a nők politikai reprezentációja. Lehet, hogy a kedvező változás esélyét a nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása, a politikai választások nyelvére lefordítva a kvótarendszer jelentené? Csak bízhatunk abban, hogy ezek a szakpolitikai természetű kérdések is érdemben megjelennek majd a választási kampány következő heteiben.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.