A zöld mappa titka

A kormányok általában harcolnak a korrupció, a csalók, az adóelkerülők ellen. Mindenféle jogszabályt kitalálnak, hogy az államot törvényesen megillető pénz befolyjon az államkasszába. Ám mindig akadnak ügyeskedők, csalók. Merthogy a rendszer nem tökéletes.

Ez máshol is így van. Az Európai Unió egyik legnagyobb küzdelme szintén az áfacsalók ellen irányul. Akárcsak a magyar adóhivatalé. Így ha valaki jelentkezik, hogy látja, hol van hiba a rendszerben, és tudja, hogy ezzel csak Magyarországon ezermilliárdnyi adót csalnak el, annak örülni kell. Azonnal meg kell hallgatni, hogy mit fedezett fel. Lehet, hogy semmit, lyukra futott, azt is csalónak nézi, aki csak él a jogszabály kínálta kiskapukkal. Ez sem rossz variáció, így törvénymódosítással könnyen megszüntethetők a szabályos, de nemkívánatos adóelkerülések. Horváth Andrásnak dicséret jár azért, hogy felhívta erre a figyelmet. Lehet, hogy valóban óriási rendszerhibáról van szó, amivel szemben a hatóság tehetetlen volt, de most akad valaki, aki talán ösztönösen is rátalált a megoldásra. Prémium neki. De lehet, hogy vaklárma az egész, se törvényes kiskapu, se rendszerhiba, csak egy túlbuzgó hivatalnok akciójáról van szó. Nem baj! Az alapos, a lehető legnagyobb nyilvánossággal elvégzett szakértői vizsgálat bizonyára kideríti, és bebizonyítja, nincs itt semmiféle csalás. De inkább száz ilyen vaklárma, mint a csalást tehetetlenül, közömbösen figyelő mentalitás.

Ha az adóhivatal, vagy a kormány által felállított független szakértői csapat megvizsgálja, elemzi a Horváth András által felfedezett „rendszerhibát”, más irányba fordult volna a történet. A két nap alatt sebtében elvégzett és titkosnak minősített vizsgálat csak a gyanút fokozta. Tényleg kell itt lennie valaminek, ha ennyire sietnek, titkolóznak.

Pedig ha a bejelentőt bevonva, a nyilvánosságot tájékoztatva zajlik e vizsgálat, akkor meggyőző is lehetne a végkövetkeztetés. Ráadásul az derült volna ki, érdemes segíteni, együttműködni. Ami fölülről nem látszik, az alul sokszor szembeötlő. Vagy ami alulról furcsának látszik, az talán makrogazdasági szinten egészen más. Minden lehetséges. Ha állam és polgára tényleg ugyanazt akarják: ez esetben az adócsalások leleplezését.

Most nem ez a helyzet. Horváth Andrásnál házkutatás volt – mint kiderült, szabályosan. Ám ezzel az a feltételezés erősödhetett meg, hogy ez inkább csak megfélemlítő akció volt. Fogja be a száját, mert pórul járhat – adódik a következtetés. Az állam és polgára együttműködése helyett úgy tűnhet, itt az állam – s annak megfelelő hivatala – éppen, hogy erőt demonstrál: aki ellenáll, pórul járhat. S igazából nem tudni, miért. Ha hivatali szabályt szeget – tételezzük fel –, de ezt a köz érdekében tette, akkor túlzott és fölösleges volt ez az akció. És bumeránghatású.

Horváth András ugyanis lassan nemzeti hőssé válik. A hatalom ellen harcoló kisembert testesíti meg, aki talán elbukik, de értünk tette. A Nyilvánosság Klub Civil Kurázsi díjat adományoz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal volt dolgozójának, aki „saját egzisztenciáját és személyi biztonságát is kockára téve, bátran kiállt a nyilvánosság elé, hogy felhívja a figyelmet az évek óta következmények nélkül zajló áfacsalás-sorozatra.” December végén úgy kétezren tűntettek, zöld mappát lobogtatva kezükben. Ebben voltak, vannak az áfacsalókat leleplező titkok. Vagy legalábbis valamiféle adatok. Összefüggések. Rendszerhibára utaló nyomok.

A hatalom harcot hirdetett a korrupció ellen. Helyesen. Nehéz úgy versenyképesebbé tenni a gazdaságot, ha közben csalások, gyanús ügyek, zűrös üzleti megoldások szövik át az üzleti világot. A nyilvánosság a csalások feltárásában sokat segíthet. Meg a civil kurázsi, és az azt támogató, díjazó állam. Ha ez hiányzik, baj van a rendszerben. E történet erre utal.