Az új blokkok építési költségét az összes adófizető fogja összeadni

Sok minden világossá vált a paksi bővítés ügyében. Részletesen megtudtuk például, milyen sok tárgyalás, tájékoztatás és együttműködés folyt az elmúlt egy évben a kormány és Brüsszel, illetve a hazai és az orosz illetékesek között arról, hogy a Roszatom kapja meg a sokmilliárd eurós beruházási megbízást. Kár, hogy erre csak most került sor. Ehelyett az MVM folyamatosan a tender előkészítéséről és majdani kiírásáról beszélt, a társaságot nem utasította a tulajdonosa, hogy váltson. Maga az állam sem érezte kötelességének, hogy közzétegye: nem lesz itt semmiféle pályázat.

A nyilvánosság kizárása akkor is nehezen fogadható el, ha szakmai és minden más megfontolásból egyértelmű volt az orosz kivitelező kiválasztása. Nehezen hihető, hogy éppen az javította volna a magyar fél tárgyalási pozícióit Moszkvában, hogy voltak tartalékban dél-koreai, francia és amerikai atomerőmű-építői is.

Fölösleges tendert persze nem kell kiírni. Abban azonban, hogy nem az MVM szerződik, és vesz fel hitelt, hanem az állam, nem a tender elkerülése, hanem egy egészen más megfontolás játszhatott szerepet. Így lehet ugyanis megtenni azt, hogy Paks II. áramának az árában ne kelljen majd megtéríttetni a beruházás költségeit. Igaz, ehhez Brüsszelnek még lehet egy-két szava, de ha nem lesz, akkor az új blokkok 10-12 milliárd eurós építési költségét nem az áram felhasználói, hanem az összes adófizető fogja összeadni. Ugyanez jobban hangzik úgy, ahogyan Lázár János államtitkár fogalmazott: az olcsó áram javítani fogja a vállalkozások versenyképességét.
Sok kétely és sok elismerés is elhangzott a napokban az államtitkár által az elmúlt negyven év legjobb megállapodásának tartott szerződés kapcsán. Az idő majd eldönti, hogy valóban a legjobb-e.

Egy biztos: a kieső erőművi kapacitásokat pótolni, energiaimport-függésünket csökkenteni, versenyképességünket javítani kell. Ehhez most egy lépéssel közelebb kerülhettünk.