Jelentős korlátok állnak a földvásárlás, sőt a földhasználat elé is májustól

Nem csupán a 2010 óta működő vidékfejlesztési tárca, hanem minden bizonnyal a jelenlegi kormányzati ciklus egyik legjelentősebb jogszabálya a rendkívül parázs viták után tavaly elfogadott földforgalmi törvény. A jogszabály nagyon sok kritikát kapott már abban a fázisban is, amikor még csak koncepció, majd tervezet formájában létezett. Az érvek és ellenérvek sűrűjében nem csupán más nézőpontok, hanem teljesen eltérő politikák is összecsapnak.

A jelenlegi kormányzat abból indul ki, hogy a családi gazdálkodók, egyéni gazdák jelentik azt a politika által is támogatandó csoportot, amelynek kedveznek a jogszabályokkal is. Gondoljon bárki bármit erről, azt nem lehet kétségbe vonni, hogy ez egy legitim álláspont.

A leggyakoribb ellenérv ezzel szemben az szokott lenni, hogy a hazai agrárium termelésének döntő részét nem ez a csoport, hanem a jelenleg kicsit mostohán kezelt gazdasági társaságok adják. Tény: az állatállomány jelentős részét ma ezek az agrárcégek tartják, ebből fakadóan olyan kulcsfontosságú állati termékeket is nagy tömegben állítanak elő, mint például a tej.

Sokan, sokféleképpen, és – valljuk be – eltérő morális színvonalon aggódnak azért, hogy vajon mi lesz ezek után a mezőgazdasági társaságokkal, és főképp mi lesz az általuk megtermelt javakkal.

Biztosat ma még senki sem állíthat, de kétségkívül jelentős korlátok állnak a földvásárlás, sőt a földhasználat elé is májustól. Sokakat aggodalommal tölthet el az is, hogy onnantól bármely uniós állampolgár a magyarokkal azonos feltételekkel vásárolhat földet Magyarországon, de ami azt illeti, egy magyarnak is ezer feltételnek kell megfelelnie, ha földet akar venni.

Elvileg ötszázmillióan vehetnek földet idehaza, gyakorlatilag viszont csak kevesek, azok, akiket a jogszabály földművesnek nevez. Azt csak remélni lehet, hogy a kedvezményezett csoport megfogja a munka végét, mert ezután már csak rájuk számíthatunk.