Megvalósuló kockázatok

A vészmadarak folyamatosan azzal riogattak az elmúlt másfél évben, hogy a túlzott kamatvágásnak komoly kockázatai vannak. Például gyengülhet a forint. És az állampapírok vonzereje csökken, még a hozamvadászat közepette is.

Sokan csak legyintettek erre. Hiszen az infláció alacsony, a hazai deviza viszonylag stabil volt, mérséklődött a csődkockázat, és a csökkenő kötvényhozamok mellett is kelendőek az állampapírok. Nem volt nehéz rózsaszín szemüvegen keresztül látni a világot, hiszen a Fed rengeteg pénzt nyomtatott, a Bank of Japan is beszállt a buliba, és a részvénypiacok szárnyaltak.

Most a viszonylag alacsony – 2,85 százalékos – alapkamat mellett mégis pillanatok alatt 306 forintra drágult az euró, miután a kínai óriás megbotlott és Törökországban mélyül a válság. Borongósabb a részvénypiaci hangulat, és a Fed sem nyomtat már annyi pénzt. Vagyis a várt – és egyes kevéssé várt – kockázatok lassan materializálódnak. És ha elfordulnak a befektetők a feltörekvő piacoktól, akkor csúnya vége lehet a sztorinak.

A török jegybank már agresszívan interveniál, a spekulánsok pedig kaján vigyorral büntetik a lírát; és úgy tűnik, hogy a törökök akár az ablakon is kidobhatnák a devizatartalékot. Kamatot viszont nem akarnak emelni.

Az MNB közben várhatóan tovább, akár 2,5 százalékig is vághatja a kamatot. Viszont reméljük, hogy egy esetlegesen leértékelődő árfolyam mellett legfeljebb csak rövid távon próbálkozna forintvédő intervencióval, hiszen sokkal többet lehet veszíteni ezzel, mint egy védekező jellegű kamatemeléssel.

Nem szabad elfelejteni, hogy a piacok még jelenleg is történelmi csúcsaikhoz közel járnak, ami relatív erős forintot feltételezne. Vagyis rózsaszín szemüvegen keresztül, kirobbanóan kedvező külpiaci hangulatban – és középtávon érzékelhetően a 3 százalékos cél alatti inflációval – lenne elég 2,5-2,85 százalékos kamat.

Lassan itt a valódi óvatosság ideje. A másik opció a jelentős kamatemelés kockázatának növekedése.