Merész lépések

Magyarországot is elérte a feltörekvő piaci „sokk” szele. A forint két hete a gyengébbik formáját mutatja – és tíz hónapos mélypontra süllyedt az euróval szemben –, a BÉT-en inkább a medve áll nyerésre, és az állampapírok másodlagos piacán egyre meredekebb a hozamgörbe. A rövid lejáratú hozamokat a kamatcsökkentés szorítja lefelé, de a hosszú kötvények hozama alapján úgy tűnik, hogy a befektetők nem számítanak középtávon – a jelenlegihez hasonló – alacsony kamatra.

Optimistán tekintve a világra örülhetünk is a forint teljesítményének, hiszen a feltörekvő piaci devizákat szórják a befektetők. A török líra napról napra új történelmi mélypontra kerül, az ukrán hrivnya is zuhan, ám a forint esése messze elmarad a legtöbb sebezhető deviza gyengülése mögött. Igaz, több országban belpolitikai válság és forradalmi „hangulat” uralkodik, Magyarországon viszont aligha kell aggódni a politikai stabilitás miatt.

Pesszimistán nézve viszont az látszik, hogy a forint külön utat jár be a régiós fizetőeszközökhöz képest. A nagyobb gyengülés mögött – a magas adósság mellett – az áll, hogy szépen lassan elolvadt a hazai deviza kamatelőnye. Az MNB kitartóan csökkentette a kamatot az elmúlt másfél évben, így 7 százalékról 2,85-ig süllyedt a ráta, és a jegybanki tisztségviselők jelzése szerint még 35 bázisponttal lejjebb szoríthatják.

Eddig „sikersztori” volt a kamatvágási ciklus. De a kockázatok egyre csak emelkednek a folytatással, éppen úgy, mint amikor vasárnap este a két perces „iránymutatás” helyett 30 másodperccel tovább hagytam a mikrosütőben a kukoricát. Mert két perc után is pattogtak még ki kukoricaszemek. A haszonmaximalizálás félmosolyával az arcomon hallgattam, ahogy egyre több kukoricám lesz. Csak amikor kibontottam a tasakot, akkor láttam, hogy elégett az összes.

Reméljük, nem utólag fog kiderülni, hogy az MNB kissé messzire merészkedett kamatvágási sorozatában.