A kartellekért nem a közbeszerzés a felelős

A közelmúltban napvilágra került papírkartell közvetlen módon érint több nagy értékű közbeszerzési eljárást. Mi várható a beszerzőktől, piaci szereplőktől a kartellek felismerése, visszaszorítása érdekében, és miért nem a közbeszerzés önmagában a felelős ezért a jelenségért?

A közbeszerzési piacon jól definiálható beszerzési tárgyak nagy mennyiségű beszerzésére gyakran kerül sor. A piaci viszonyok egyértelműek, az egyeztetés egyszerűbb, a szereplők remekül ismerik egymást. Az ajánlatkérők hosszabb távra terveznek, kiírják eljárásaikat, meghatározzák szerződéses kötelezettségeiket és várják a tisztességes versenyt.

Megtörténhet, hogy a szállítók összejátszanak, egyeztetik áraikat, informálisan akár visszaléptetik a legjobb árat adó nyertest, hogy a második helyezett nyerjen, vagy akár nyomást gyakorolnak a gyengébb szereplőkre, hogy kimaradjanak a versenyből. A lehetőségek tárháza végtelen, amikor megpróbáljuk feltárni, egyáltalán milyen előnyöket kovácsolhat magának egy olyan szereplőcsoport, amely abban érdekelt, hogy a háttéralkuk eredményeképpen magasabb áron tudjon, lehetőleg hosszabb távon szállítani az ajánlatkérőknek.

A szalagcímekből többször is kimarad, hogy a papírkartell nem csak közbeszerző ajánlatkérőket károsított meg, hanem a piacon saját maguk számára beszerzést lebonyolító, nem közbeszerző profitorientált cégeket is, akik hasonlóképpen a közbeszerzőkhöz, nem tehettek sokat ennek elkerülésére. Vagy mégis?

Hogy lehet, hogy a Gazdasági Versenyhivatal nyilvános listáját, amely például a közbeszerzési kartellezők jogerős bírságait is tartalmazza, nem veszik figyelembe a piaci beszerzési folyamat során? A válasz az, hogy nem csak a közbeszerzők, hanem a profitorientált piaci szereplők gyakorlata is hiányos. A kartellbírsággal sújtott cégek szerződéses viszonyai keretében ugyanis közvetlen módon okoznak kárt mindenkinek.

Mégis, a vállalat társadalmi felelősségvállalására (Corporate Social Responsibility azaz CSR) oly büszke multinacionális cégek tapasztalataim szerint nem építették be szállítóértékelési szempontjaikba a kartellben közvetlenül érintett és elmarasztalt cégek negligálását a versenyből. Tisztelet a kivételnek, ahol akár a közbeszerzés választható kizáró okaként, akár profitorientált vállalat saját policyjaként a versenyben való feltételnek tekintik, hogy a pályázót például ne marasztalják el jogerősen az elmúlt három évben tisztességtelen piaci tevékenység körében (például kartell).

A változás azonban tetten érhető. A beszerzési jogi kurzusokon ma már az egyik legkurrensebb téma a szállítók ellenőrzése. A rendelkezésre álló elektronikus adatbázisok alkalmasak arra, hogy a komolyabb munkaügyi bírsággal bíró vagy kartellben a közelmúltban elmarasztalt szereplőket szűrjék a beszerzők és saját beszerzési politikájukat úgy alakítsák ki, hogy néhány éven keresztül ne dolgozzanak az érintett cégekkel.

Ez azonban elismerem – kényelmetlen is lehet, hiszen olyan piaci szereplők is felkerülhetnek a kizártak listájára, akik meghatározó szereplői egy-egy piacnak. Ha megnézzük a Gazdasági Versenyhivatal jogerősen kartellbírsággal érintett gazdasági társaságokra vonatkozó döntéseit, szembetűnő az építőipari vállalkozások nagy száma, amelyet szorosan követ az információs technológiai iparág. Budapesten taxiszolgáltatót sem könnyű találni, aki nem kapott volna kartellbírságot az utóbbi években.

A társadalmi felelősségvállalásI szempontok figyelembevétele mellett tehát kínos, amikor kartell ide, kartell oda, mégis meghívásra kerül a korábbi, tisztességtelen piaci magatartást folytató szállító. Lehet, hogy már nagyon megbánta, hogy hónapokon keresztül átvert minket, lehet hogy őszinte könnyek csillognak a szemében, amikor a történtekről mesél, de ettől még a piaci árak manipulációja közvetlen módon kárt okozott ajánlatérőnek, legyen szó akár multinacionális cégekről vagy hazai vállalatokról.

Ha tehát van rá lehetőség, igenis érdemes például a kartellben érintett gazdasági társaságokat kizárni a versenyből. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint annak pontos meghatározására, hogy mennyi időre kell távol maradnia annak a versenyből, akinek jogerős versenyfelügyeleti bírsága van. A versenyfelügyeleti bírság oka is pontosan meghatározható a félreértések elkerülése végett. Azért hangsúlyozom ennek egyszerűségét, mert a protokollba nem nehéz beépíteni egy versenyfelügyeleti eljárás jogerős és nyilvános eredményét.

Nem kell természetesen megijedni, a kartellezők megtalálják annak a módját, hogy tüntessék el kartellezésük nyomait egy új cég alapításával annak érdekében, hogy tiszta lappal állhassanak a beszerzők elé.
Ilyenkor is van lehetőség arra, hogy amikor az új cég a jogelőd nevére szóló referenciákkal jelenik meg és bizonygatja, hogy a korábbi cég referenciáját bátran el lehet fogadni az új cég vonatkozásában, mélyen gondolkodjon el rajta a beszerző, ajánlatkérő, hogy mi az eltérés oka. Kis odafigyeléssel mi is tehetünk a piac tisztulása érdekében.

A probléma tehát nem a közbeszerzéssel van, hanem azzal, ha nem vesszük figyelembe a kartell következményeit a beszerzésben, és nem zárjuk ki az érintetteket néhány évre a versenyből, legyen szó akár közbeszerzésről vagy sem. A kartell ilyen szempontból hasonlít a korrupcióhoz. Minél többen teszünk ellene, annál kevésbé éri meg a szereplőknek próbálkozni vele.