A lemaradás behozható, csak okos iskolák kellenek hozzá

Fantasztikus lehetőségek állnak újabban a tanulni vágyók előtt. Egy laptoppal és egy viszonylag szélesebb sávú internetkapcsolattal felszerelkezve szinte bármilyen témában elmerülhet, aki beiratkozik valamelyik neves amerikai egyetem online kurzusára. Sőt, kis kitartással még diplomát vagy oklevelet is szerezhet. A választék a húrelmélettől a román kori építészeten át a békefenntartásig terjed, de a Michigani Egyetemen tartottak már kurzust „Zombi apokalipszis túlélése” címmel is.

A tengerentúlon hihetetlenül népszerű online képzésekről itthon is sokat beszélnek, és mivel jó részük ingyen elérhető, támogatói a tanulás demokratizálásának, a fejlődő világ felzárkóztatásának eszközét látják bennük. Kritikusai azt mondják, a távoktatás csak egy eszköz a sok közül, egyedül biztosan nem fogja forradalmasítani az oktatást. A tapasztalatok szerint azok számára ad igazi előnyöket, akik már „kijárták az iskolát”, rendelkeznek egy diplomával, és csupán egy speciális területen mélyítenék tovább tudásukat.

Valóban, a technológia többre is képes, ha az oktatás kiterjesztéséről és a színvonal emeléséről van szó. A legutóbbi PISA-felmérés szerint a magyar diákok teljesítménye jócskán elmarad a fejlett országok átlagától. Az eredmény persze ismét nagy vitát kavart, és most pedagógusok, szakpolitikusok, szülők kérik számon egymáson a romló mutatókat.

Ha nem elég okosak a diákjaink, kézenfekvő a kérdés: vajon elég okosak-e az iskoláink? A szakértők szerint nem, de jó hír, hogy mindez – a hiedelmekkel ellentétben – nem annyira pénz, mint inkább szemlélet kérdése. Nem sokat, hanem okosan kell költeni informatikára, és kreatívan élni a lehetőségeivel. Az üzleti analitikában régóta használt elemzési módszerek hasznosak lehetnek az oktatásban is. A számítógépen végzett órai feladatok és tesztek megoldásait nyomon követve már egy közepesen okos program is meg tudja mondani, melyik diák milyen kompetenciákban szorul fejlesztésre; a problémamegoldásban visszatérő „típushibákon” és más nehézségeken aztán személyesen. vagy ugyancsak számítógépes ismétlőfeladatokkal lendítheti át a diákot a tanár. Ha a tanulás mérföldkövei az általános iskola első osztályától az egyetemig pontosan követhetők, akár a felsőoktatás keretei között is megvalósítható a személyre szabott tanítás.

Marshall McLuhan, a nagy médiateoretikus szerint a tévé a múlt században arra kondícionálta a gyerekeket, hogy a nyomtatott szöveget pásztázó, távolba révedő tekintettel értelmezzék, akárcsak a képernyő mögötti világot. A digitális forradalom a 21. században a fiatal generációk számára ennél is áthatóbb változásokat hozott. Az internetet otthonos magabiztossággal használó Y generáció hihetetlen mennyiségű digitális tartalmat fogyaszt, hihetetlen sebességgel. Nem csoda, hogy információfeldolgozásuk sem lineáris, inkább asszociatív, „multitasking” jellegű. Ezt nemcsak az oktatási technológia, de a tananyag fejlesztésekor is érdemes figyelembe venni, és az online csatornák egysíkú (pusztán távoktatási célú) használata helyett a kombinált tanulásra kell helyezni a hangsúlyt. Egyfajta technológiai ötvözés lenne tehát a cél, a digitális osztálytermi és az online távoktatási módszerek aranymetszés szerinti vegyítése.

A jövő tantermei olyan eszközökkel lesznek felszerelve, amelyek segítségével a pedagógusok jobban, mélyebben megismerhetik diákjaikat, és közben az online technológiák révén a tudás elmélyítése helytől és időtől függetlenné válik. Ha így lesz, az iskola mindenre felkészíti majd a gyerekeket. Akár egy zombi apokalipszis túlélésére is.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.