Mi motivál a sikerre?

A modell működik. A sikeres edző mesél, módszertani fogásokat árul el, küzdelmes, majd egekbe repítő pillanatokat idéz fel, a hallgatóság meg magába szívja az információkat, az élményeket, feltöltődik, lelkesedik, s máris megfogalmazódik a felismerés: valahogy így kellene nekünk is csinálni az üzletben. És ha a vágy kialakul, akkor talán már a cselekvés sincs messze. Legalábbis néhány próbálkozás szintjén.

Egy időben Kemény Dénes, a vízilabda válogatott korábbi szövetségi kapitánya volt az ász, gyakori vendégelőadó az üzleti programokon. Mostanában Mocsai Lajos a sztár, aki a legsikeresebb magyar kézilabdaedző. A héten a 6. Magyarországi Coaching Konferencián tartott előadást, ahol a motiváció volt a téma. Ahogy a vállalatoknál, úgy a sportban is alapkérdés: mivel lehet a legjobb teljesítményt kihozni valakiből, még több pénzzel, vagy valami mással. S talán nem meglepő, ha a pénz mellett más is kell a kiemelkedő teljesítményhez: kellemes légkörű környezet, és a játékosnak, dolgozónak, vezetőnek szeretnie is kell azt, amit csinál. Mocsai Lajos Michael Jordant idézte: a jó és a kiváló között a szív a különbség.

A sportban könnyebben bevethető a szív ereje is, a kezdetben játéknak, hobbinak induló sportolás a tehetségeknél egy idő után kihívássá válik, a teljesítőképesség határát feszegetik, s tolják egyre feljebb az újabb csúcs reményében. Az se mindegy, mennyi fájdalmat, lemondást, küzdést vállal az áhított győzelemért a sportoló. Azaz mekkora a motivációja ahhoz, hogy mindent bevessen a győzelemért. A dobogó legfelső fokán meghallgatni a Himnuszt – ez az érzés aztán mindenért kárpótol.

Csapatsportoknál e felemelő érzéshez hozzájön még az összetartozás, az együttes munka sikerének élménye is. Az ilyen edzők munkája áll közelebb a cégvezetők feladataihoz. Mocsai Lajos hangsúlyozta, a sikerhez teljesítő képes tudásra van szükség, ehhez kell megteremteni a feltételeket.

Ugye milyen egyszerű? Elmondani igen, megvalósítani nem. A sportsikerekről szóló előadások mégis eredményesek. Pontosan arra jók, amire szánják: inspirálják a hallgatóságot. Mások sikere is dinamizál, ösztönöz, feltölt. Jó hallani arról, hogy a kiemelkedő teljesítményhez a tudáson, felkészültségen, tapasztalaton kívül csapatmunka, lojalitás, érzelem is kell. A cégek teljesítményét elemző szakemberek között egyre több a pszichológus, ezzel elismerve, a kiemelkedő teljesítményhez ma már ott sem elég a szervezetfejlesztés, az emberek lelkével is foglalkozni kell. A korszerű cégvezetők ma már nem egy piramis csúcsán ülnek elérhetetlen távolságban, hanem sokkal közelebb a cég sikeréhez fontos emberekhez. A kreativitást jobban igénylő munkafázisokban alap az együttműködés, a folyamatos interaktivitás. Ahány munkahely, annyi megoldás. Az élsportolók virágkora azonban rövidebb ideig tart, mint egy átlagvezető munkaciklusa. Vagyis az ottani már-már embertelen, de legalábbis a szervezetet nagyon elhasználó csúcsra járatás az üzletben nem működhet. Itt hosszútávra, az élet egy nagyon hosszú szakaszában kell munka- és teljesítő képesnek maradni. S ez egy idő után nehéz.

Különösen mostanában. Megváltozott a világ, a gazdaság. A bizonytalanság állandó elemmé vált. A fiatalok talán már ehhez szocializálódnak, középkortól fölfelé azonban ezt nehéz elviselni. Mint ahogy az állandó teljesítménykényszert, az állandó versenyt is. Egy-egy rövidebb időszakot még végig lehet hajtani, ám egy egész életet nehéz.

Kiégés, kifáradás, stressz okozta betegség lesz e történet vége. Hacsak nem alakulnak át ennek megfelelően a szervezetek, a vezetési módszerek. Átalakulnak, szerencsére. Az IQ mellett az üzletben is fontossá vált az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia. Vagyis az ész mellett az érzelem. Furcsa? Csak annak, aki még nem így vezet, üzletel.