Nem a műfajok arisztokráciáját emeli ki, az érzéseket csalogatja elő. Pitti Katalin naptára zsúfolásig tele: az operaénekes tanít és önálló estjeire készül.

– A honlapján egy Hamvas Béla-idézet olvasható, ami röviden arról szól, hogy mindenünket, amink van, osszuk meg másokkal. Ez a művészetének mottója?

– Sőt, az életem vezérfonala is. A boldogságot tényleg csak az bírja el, aki elosztja. A megszerzett tapasztalatot, tudást, a megélt örömöt nyomban tovább kell adni. A talentum története arról szól: vessük le az egónkat, ahelyett, hogy hízlalnánk. Amikor az ember önmagát különálló lénynek éli meg, azt hiszi, ő a legfontosabb a világon, akkor a Jóisten biztos, hogy előbb-utóbb térdre sújtja: az életét úgy rendezi, hogy észrevegye magát. Történik valami, ami fájdalmasan meggyötri, de legalább visszatér az eredendő útra, ahol minden újabb napot a rá bízott feladatnak szentelhet.

– Önre az éneklést bízták. Hosszú út vezetett az operákig?

– Mindig örömmel, boldogan énekeltem. Szerettem a verseket, az irodalmat. Már kislánykoromban komoly közlésvágy mocorgott bennem, ami nekem tetszett, meg szerettem volna mutatni másoknak is. Szülővárosomban, Szentesen zenei általánosba jártam, tízéves koromban aztán Budapestre költöztünk. Az ottani iskola szemközt volt az Erkel Színház művészbejárójával, de akkor még sejtelmem sem volt, mennyit fogok oda járni. Szavaló- és énekversenyeket nyertem, szerencsémre avatott kezekbe kerültem, szeretett tanáraimnak fontos volt, hogy jussak valamire. A gimnáziumban aztán az egyik verseny zsűritagja küldött el magánénektanárhoz. Sík Olga szárnyai alá kerültem, aki az első pillanatban megmondta, nagyon szép hangom van, de azt is hozzátette, rajtam múlik, mi lesz belőlem.

– Világhírű szoprán, aki huszonnégy évet töltött az Operaház kötelékében, aztán szabadúszóként folytatta pályáját. A két életforma tűz és víz?

– Hosszú évekig feszes életmódom volt. Próbák és előadások váltogatták egymást, ritkán tudtam a családomnak időt szentelni. Ennek ellenére úgy éreztem, ha alázattal megyek ki a színpadra, a szerephez illő módon, az élményt senki nem veheti el tőlem. Mondanivalóval álltam ki a közönség elé, a játszott, megénekelt figurát élettel, lélekkel s valamennyire saját személyiségemmel igyekeztem megtölteni. Az önálló estjeim most hatalmas szabadságot jelentenek. Majd’ kétórás koncerteket adok, énekelek áriát, van dalestem, opera- és operettműsorom. Nem a műfajok arisztokráciáját emelem ki, inkább azokat az érzéseket csalogatom elő, amelyek mindannyiunkban ott rejlenek. Hajszálnyi nüánszokkal bogozom ki a művet, és ha jól csinálom, a másik ebbe beleborzong. Művész és közönség között aranyhidat igyekszem építeni, a zene szárnyán, a lelkemmel hívom a nézőket, lépjenek rá arra a hídra ők is, a közepén találkozzunk.

– Így viszi a zenét közelebb időshöz, fiatalhoz. E nemes cél érdekében lett operanagykövet is?

(Pitti Katalin egy pillanatra becsukja szemét és bólint.)

– Négy hónap leforgása alatt harminc iskolában jártam. A fiatalokkal az érzelmeken keresztül igyekszem megszerettetni a műfajt. Operatörténeti előadást tartok, ahol az egyik legkülönlegesebb hangszerről, az emberi hangról beszélgetünk. Régi felvételeket viszek, komplett kis öltözőt rendezek be, tükörrel, kellékekkel, ruhákkal.

– A számítógépek, tabletek, okostelefonok világában nem lehetetlen küldetés a fiatalok érdeklődését felkelteni?

– Tény, hogy nehezen tudnak koncentrálni. Sok körülöttük a gép, borzasztóan elkényelmesedtek. Ennek ellenére hálával megyek hozzájuk, közben persze izgulok, mennyire figyelnek majd rám. Aztán megy minden a maga rendjén: elmesélem, milyen örömfázisokon át vezet az út, amíg kigyúrunk magunkból valamit, mekkora öröm kemény munkával megmutatni, mire vagyunk képesek. Kérdezek, ők válaszolnak, általában remek a hangulat. Ha röhögcsélnek, az sem baj, mindig elcsendesednek, amikor szólok, hogy nekem csak két hangszalagom van. Arra tanítom őket, hogy mindig tartsanak ki, tegyék azt, amit a lelkük diktál, a nagy álmaiktól ne tágítsanak. Verdit sem vették fel a konzervatóriumba, mert nem tartották  elég tehetségesnek. Ma több mint húsz művét játsszák szerte a világon. Ilyen történetek tanulságaival csiszolom a világnézetüket. Meglátom mindannyiukban az egyedit, a megismételhetetlent, és kívánom, hogy lássák meg ők is magukban. Szeretném, ha szentségként tekintenének magukra, hiszen beszédhangjuk egyedi, hangszalagjaik, arcüregeik olyan távolságra vannak, mint senki másnak e világon. Megmutatom, hogy kész kis rezonanciaszekrényük van, amelyből a levegő révén szólalhat meg édes anyanyelvünk.

– Az optimizmus, akaraterő és eltökéltség hangján beszél, emellett erős fizikum is jellemzi. A naptárát elnézve, lendület nélkül nem is menne minden olyan gördülékenyen.

– Édesapámnak rendkívül hálás vagyok azért, hogy a neveltetésemnél fontosnak tartotta a sportot is. Atletizáltam, vívtam évekig, ami állóképességet jelent egész életemre. Azt vallom, a zene a lélek tápláléka, a sport pedig a test energiáit tartja egyben. Régebben futottam is, de az autóbalesetem óta inkább csak tornázom. Elértem már a nyugdíjkorhatárt, mégis sokan számítanak rám. Kedden és szerdán Szombathelyen tanítok, csütörtökön Budán, pénteken és szombaton pedig Tatán. Negyven emberrel dolgozom egy héten, van köztük tizenhét és hatvannégy éves is. Boldogok, ha énekelhetnek, én meg boldog vagyok, hogy kivarázsolhatom belőlük a tiszta hangokat, hogy sikerélményük lehet. Végtelen szeretettel, türelemmel vagyok irántuk, végigjárjuk a lépcsőfokokat, szisztematikusan, aprólékosan. Az alázatot sosem tévesztjük szem elől, a művek néha így is nehezen adják meg magukat.

– Még Pitti Katalinnak is?

– Nekem sem sikerül minden úgy, ahogyan szeretném. Sok mindentől függ, képes vagyok-e megszólaltatni, élettel megtölteni a dalt, számít, milyen a napom, a torkom. Ha nem megy, egy időre leteszem a kottát, aztán később nekiveselkedek megint. Kitakarítok, kimosok, megcsinálok mindent, mire végre leülök a zongorához, aztán nem is tudom abbahagyni a gyakorlást. Órák elteltével is úgy érzem, mintha csak tíz perce kezdtem volna bele. Mint a sport: folyton edzésben kell tartanod magad. Ha belejöttél, nehéz abbahagyni, de pihenni is kell az izomrendszernek, az agynak. A szép, dolgos napok ugyanis pengeéles koncentrációban telnek.

– Éppúgy, ahogy a színpadi órák is.

– Oda azzal a bizalommal lépek ki, hogy tudok majd mindenre koncentrálni, szívvel, lélekkel. Végül mégis egy picit más lesz minden fellépés, mert alakítja a pillanatot az ötlet, az ihlet, formálja a virtuozitás. A tanítás, a koncertekre készülés, a fellépések sorozata tart egyben. Ha énekelek, akkor az életenergiáim sokasodnak. Szárnyra kelek, a világ öt percig még körülöttem van, aztán már kirándulok is az égi mezőkre. Olyankor úgy érzem, tiszta levegőn sétálok, a szeretet birodalmában. Egészséges szellemmel és lelkülettel, hálával zárulnak a napjaim. Ha nem énekelnék, talán már nem is élnék.

– De él és virul, arca csak apró ráncokat rejt, ezek is a mosoly nyomai. Előfordult, hogy nem az énekléstől vagy a vidámságtól görbült a szája?

– Hajjaj! De a mai agyammal már pontosan tudom, minden fájdalom értem volt. Ha valamit elrontottam, hamar beláttam, ugyanakkor szomorú is voltam, hogy fájdalmat okoztam másnak. Édesapám adta az útravalót: csak az az enyém, ami bennem van. Megtanultam, hogy egyik napról a másikra elveszíthetek mindent, de a fájdalom arra kell indítson, hogy összeszedjem magam. Feladatot kell keresni, menni tovább, oda, ahol várnak, és nem elfelejteni, hogy a tapasztalatok által csiszolódunk, fejlődünk. Ha ez a legmagasabb szintű tapasztalati tudás megvan s elég szeretettel vegyül, nehezen tévedünk el. Mindig megtaláljuk a kiutat, a helyes lépést. Áldás van azon, ki úgy kel fel: amit kívül kerestem, mindvégig bennem volt.

Huszonhét évig a Magyar Állami Operaház magánénekeseként dolgozott, elénekelte az operairodalom legnagyobb lírai szoprán szerepeit. Máig a zene az élete, jelenleg szabadúszó.

Tanít, koncerteket ad, operanagykövetként népszerűsíti a zenét szerte az országban. Nyolc éve nagymama, unokája, Barnabás gitározi tanul és akrobatikus rock and rollra jár. Pitti Katalin, ha teheti, megnézi a kisfiút a versenyeken. Kevés szabadidejében otthonát csinosítja, szeret főzni, sütni. Egykor sokat kötött, horgolt, varrt, de a subázás, keresztszemezés sem fogott ki rajta.

Jótékonysági fellépésein is a hangjával visz életörömöt, életszeretetet az emberekhez. Rámutat arrra, miben vagyunk egyek. A Wikipédia szerint ihletett előadói stílussal, szenvedélyes interpretációval teszi emlékezetessé előadásait, koncertjeit.

Huszonhét évig a Magyar Állami Operaház magánénekeseként dolgozott, elénekelte az operairodalom legnagyobb lírai szoprán szerepeit. Máig a zene az élete, jelenleg szabadúszó.

Tanít, koncerteket ad, operanagykövetként népszerűsíti a zenét szerte az országban. Nyolc éve nagymama, unokája, Barnabás gitározi tanul és akrobatikus rock and rollra jár. Pitti Katalin, ha teheti, megnézi a kisfiút a versenyeken. Kevés szabadidejében otthonát csinosítja, szeret főzni, sütni. Egykor sokat kötött, horgolt, varrt, de a subázás, keresztszemezés sem fogott ki rajta.

Jótékonysági fellépésein is a hangjával visz életörömöt, életszeretetet az emberekhez. Rámutat arrra, miben vagyunk egyek. A Wikipédia szerint ihletett előadói stílussal, szenvedélyes interpretációval teszi emlékezetessé előadásait, koncertjeit.-->