Pontozásos győzelem

Már feltölthetik szakmai portfóliójukat azok a tanárok, akik a pedagógus II. fokozatba akarnak kerülni. Eljött a szkenneléshez értők aranykora.
Alig találunk embert Magyarországon, aki valamilyen formában nem érintett az oktatásban: vagy a gyerekei, unokái tanulnak, vagy a családtag, rokon pedagógus, vagy ő maga a tanárember.

Ezért aztán az oktatáshoz pontosan annyian értenek, mint a focihoz. Abból még lehet baj, ha a magyar labdarúgáshoz simul a tanítás színvonala.

Az oktatás stratégiai ágazat, pont olyan terület, amelyen évtizedekben kell gondolkodni és nem kormányzati ciklusokban. Mivel Magyarországon mindent a pártpolitika határoz meg, kormányonként feldúlják a rendszert, a saját elgondolásuk szerint formálják azt, alapvető kérdésekben nem tudnak vagy nem akarnak egyezségre jutni. Így amíg a gyerek az általános iskolától, mondjuk, az egyetemi diplomáig jut, akár négyszer is változhat mindaz, amihez alkalmazkodnia kell. A sok idomulás közben legjobb esetben nemcsak ismeretekhez jut a diák, hanem megtanítják tanulni is, és ideális esetben, elhivatottságot érezve, a hajdani diák tanárnak áll – nincs is annál szebb.

A pedagógus a diáknál könnyebben veszi az akadályokat, érettebb, gyorsabban feldolgozza, hogy min kell változtatnia. A tanár jó ideje örülhet, mert az életpályamodell kitárja előtte a kapukat. Ha eddig úgy érezte, hogy belefárad a napi zakatolásba, most új célokat lát maga előtt, érdemes megújulni. Ha másért nem, a nagyobb fizetésért, bár ez a kérdés meglehetősen ocsmány, anyagias megközelítése.

A pedagógust érdemes motiválni, ahogy azzal a kormányok időről időre próbálkoznak. A jelenlegi kabinet külön hangsúlyt fektet arra, hogy a minőséget honorálja. Most éppen kitalálták (pardon: tudományos módszerekkel kidolgozták), hogy új minősítésre van szükség. Egyszerűsített minősítési eljárással több ezren pedagógus II. fokozatba kerülhetnek jövő januártól, ami több pénzt hoz a konyhára.

A fokozatváltásra készülők, akik legalább 14 évet a pályán töltöttek, máris feltölthetik szakmai portfóliójukat egy internetes honlapra. Bár ez technikailag egyesek szerint nem tűnik a legegyszerűbb feladatnak, a tanár megkap minden szakmai segítséget akár telefonon, elektronikus levélben. A legegyszerűbb persze az, ha a számítástechnikával foglakozó kollégához fordul. Nem nagy ügy, szkennelni ma már mindenki tud, a kockás füzetbe írt óravázlatok ripsz-ropsz a helyükre kerülnek.
Hogy mennyi tanár kerülhet a II. fokozatba, azt az éves keret szabja meg, a keretet pedig a mindenkori költségvetés lehetőségeit figyelembe véve az oktatásért felelős miniszter.

Mondjuk, lehet olyan év, amikor 10 ezer padagógus minőségi bérfejlesztését teszi lehetővé a dübörgő gazdaság, ám háromszor annyian pályáznak. Akkor mi lesz? Nyilván nem az, hogy a kákán is csomót keresve, a pályázatok elbírálói még véletlenül sem találnak 10 ezer 1, a követelményeknek megfelelő tanárt.

A Pedagógus Szakszervezet elnöke felhívta a figyelmet, hogy a tanárokat korábban is minősítették, vagyis a rendszer, az értékítélet nem újdonság, de az új szisztémában az értékelés meglehetősen szubjektív – sok kérdésben nem is beszélhetünk patyolattiszta objektivitásról. Galló Istvánné úgy látja, nem a legjobb a pontozási rendszer. A portfólió feltöltéséért a minősítési eljárásban 50 pontot lehet szerezni, a bizottság előtt a munka megvédéséért 30-at, míg az igazi munkát megmutató bemutató óráért 20 pont adható. Az arányokról persze lehet vitatkozni, nyilván ez is szóba került a szakszervezetekkel folytatott egyeztetéseken, más kérdés, hogy a minisztérium akarata érvényesült – gondolta bárki is, hogy nem az fog?

Nehéz megítélni, hogy a tanárok többsége elégedetten fogadja-e az életpályamodell új elemét, vagy a már megszületett döntésről a gyakorlatban bontakozik ki tanár körökben társadalmi vita. A minisztériumban azzal számolnak, hogy első körben a várható 20-25 ezer pályázat elbírálása összesen 100 millió forintba kerül majd. Reméljük, nem kidobott pénz lesz az ablakon.