A medve közbelép – az orosz krimi

Az szinte rutinszerű lépés Moszkva részéről, hogy szomszédjait az ott élő orosz kisebbség védelmére hivatkozva regulázza meg, ahogyan azt tette 2008-ban Grúziával is. Ám Ukrajna esetében lényegesen nagyobb falatról van szó, és nem csak méreteiben. Bár kétségtelenül nagyszámú orosz kisebbség él Ukrajnában, Vlagyimir Putyin ismert pragmatizmusa inkább sejtet gazdasági indokokat az orosz beavatkozás mögött.

Ellátásbiztonsági szempontból joggal félti mind Moszkva, mind Brüsszel az Ukrajnán átfutó gázvezetékeket. Ám az orosz-ukrán konfliktus bölcsője nem az ukrán gázhálózat lesz, hanem a Krím-félsziget. Amellett, hogy a félszigeten 60 százalékban oroszok laknak, az orosz fekete-tengeri flotta főhadiszállása is, ezáltal Szevasztopol stratégiai fontosságú. A terület orosz fennhatóság alatt állt 1954-ig, amikor Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió akkori vezetője visszaajándékozta az akkori Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak a perejaszlavi szerződés 300. évfordulója alkalmából, így ma a Krími Köztársaság Ukrajna integráns része.

A Krím-félsziget feletti orosz kontroll amellett, hogy az etnikai konfliktust és a flotta kérdését is megoldaná orosz szempontból, egy merőben új helyzetet teremtene az olaj- és földgázpiacon is. Ugyanis nagy a tét: ha Moszkva fennhatósága alá kerül Krím, Oroszország nagymértékben ki tudja kiterjeszteni a határait a Fekete-tengeren, többek közt a félsziget mellett található három hatalmas olaj- és földgázmezőre. Az Azovi-tenger sekély vizei alatt hatalmas mennyiségű gáz lapul, ahogyan a Krímtől dél-keletre és nyugatra is nagy potenciállal rendelkező mezők fekszenek. Mindegyik szénhidrogén-lelőhely a sekély kontinentális talapzaton található, aminek előnye, hogy az ott lévő olaj- és gázvagyon lényegesen olcsóbban termelhető ki, mint a Fekete-tenger mélyebb részen. Amerikai és olasz cégeknek vannak már koncessziói ezeken a területeken, csakhogy azokat az ukrán állammal kötötték, és egy Kalinyingrádhoz hasonló orosz enklávé létrehozása a Krímen igen kényes jogi helyzetet teremtene. Emellett az ukrán vezetés is tisztában van ezeknek a területeknek a fontosságával, mivel a szárazföldi nem-hagyományos földgáz kiaknázása mellett az egész energiastratégiájuk egyik alappillérét a fekete-tengeri lelőhelyek képezik. Ebből következően Kijev foggal-körömmel fog ragaszkodni a Krím-félszigethez, nem csak szuverenitása, hanem a szénhidrogénkincs miatt is.

A még föld alatt lévő szénhidrogén-potenciál mellett van egy másik energiapolitikai vonatkozása is a krími konfliktusnak, mégpedig a Déli Áramlat földgázvezeték. A Gazprom gázvezetéke Ukrajna elkerülésével Bulgárián, Szerbián, Magyarországon és Szlovénián keresztül szállítana orosz gázt az európai piacra. A vezeték leggyengébb pontja – az EU harmadik energiacsomagja jelentette regulációs ütközések mellett – a méregdrága fekete-tengeri szakasz. Itt a vezetéket a Fekete-tenger legmélyebb részein kell keresztülvinni, mely hatalmas többletköltséget jelent ahhoz képest, mintha a sekély talapzat mentén húznák végig. A vezetéket azért kellene nagy kerülővel a tenger legmélyebb részei felett elvinni, hogy ne érintsen ukrán felségvizeket – melyek éppen a Krím-félsziget miatt nyúlnak ma be mélyen a Fekete-tengerbe. Azaz Moszkva, amennyiben birtokba veszi a Krími Köztársaságot, azonnal spórol magának nagyjából 10 milliárd dollárt, ugyanis ennyivel kevesebbe kerülne elvezetni a Déli Áramlat tengeri szakaszát a sekély part menti vizeknél, keresztül a félszigeten, amely technológiailag kisebb kihívást jelentene, emellett lényegesen lerövidítené az orosz gáz útját Európa felé a Fekete-tengeren át.

Ukrajna vesztesége az említett összeg többszöröse lenne. Elveszítenék a hozzáférést tengeri olaj- és gázlelőhelyeik nagy részéhez, az összes ezek révén kötött megállapodás a külföldi, nagyrészt amerikai olajcégekkel semmissé válna. Emellett a megmaradó szénhidrogén-lelőhelyekről sem tudnák gazdaságosan partra juttatni a kitermelt olajat és gázt, ugyanis ahhoz a távolabbi ukrán partvonalig kellene elvinni a vezetékeket.

Mindezek mellett Ukrajna területi integritása is megbomlana, ráadásul precedensértékű lenne a most még aránylag nyugodt kelet-ukrajnai területek számára a Krími Köztársaság kiválása, és Oroszországhoz csatlakozása. Éppen ezért borítékolható az ellenállás Moszkva terjeszkedésével szemben mind ukrán, mind amerikai részről, többek között azért, hogy megvédjék a sokmilliárd dollárra rúgó befektetéseiket. Bár az pikáns helyzetet teremt, hogy Putyin az elmúlt két évben olyan óriást is beengedett Oroszországba, mint az ExxonMobil, amely több tízmilliárd dolláros befektetéssel rendelkezik az orosz olajpiacon. Kérdés, hogy így vállalja-e Washington a konfrontációt, vagy bíznak abban, hogy az orosz féllel is meg lehet majd egyezni a fekete-tengeri mezőkről.

Mindenesetre a mai helyzet szerint a Krím-félsziget orosz katonai megszállása befejeződni látszik, ám bizonytalan, hogy meg tudják-e tartani a területet, és ha igen, képesek lesznek-e nemzetközileg is elismertetni – ugyanis ez a kulcs az olaj- és gázkincshez.