A növekedés akadálya

Innen nézve már-már komikus a német iparszövetség, a BDI elnöke. Ő bírál, amikor Európa vezető gazdaságában beindult a növekedés, soha ennyi embernek nem volt állása, mint most?! De talán mégis igaza van Ulrich Grillonak, amikor úgy véli, a kedvező adatok eltakarják a gondokat, amelyek 5-10 év múlva súlyos válságot okozhatnak, ha nem lépnek időben. A kormánynak nincsenek „távlati tervei, projektjei a német ipari termelőbázis fejlesztésére” – mondta. Hiányoznak a beruházások ösztönzését és az ország tőkevonzó képességének erősítését célzó lépések – hangsúlyozta. Ezért sürget egy nagyobb időtávot átfogó koncepciót, egy "Agenda 2030-at".

Deine sorgen möcht ich haben – hogy stílusosan egy német mondást idézzünk, ami annyit jelent, hogy szeretném én a te gondjaidat. A magyar gazdaság szereplői azonnal kiegyeznének a német gazdaság bajaival. Nálunk ennél súlyosabbak a gondok. Egy 2030-ig szóló gazdaságfejlesztési program itt is elkelne már. De nem olyan, amit egyik kormány megfogalmaz, a következő meg félretesz. Konszenzus kellene ebben is. Egy távlatos cél, kiszámítható környezet, stabil szabályozók, világos fejlődési irány – a magyar vállalkozásoknak talán csak ennyi kellene, hogy hosszabb távú befektetésekbe kezdjenek. Elég a piaci változásokkal megküzdeniük, nem jó, ha még a gazdaságpolitika is rángatja őket. Négyévente nem lehet új feltételekhez alkalmazkodni. Akkor inkább maradnak a rövid távú megoldások

Pedig nagy szükség lenne már egy kormányokon átívelő, konszenzusra épülő stratégiára. Így gondolhatta a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is, amikor Gazdaságpolitikai megfontolások, javaslatok a tartós és fenntartható gazdasági növekedés érdekében címmel átfogó elemzést készített. A magyar gazdaságot az 1995 és 2000 közötti progresszív időszakot követően, a 2000-es évek közepe óta tartós növekedési deficit jellemzi. 2013-ban a GDP volumene még mindig nem éri el a 2005. évi szintet, miközben – az Eurostat adatai szerint – Szlovákiában 32, Lengyelországban 35, és az elmúlt években szintén viszonylag lassan növekvő Csehországban is 14 százalékkal meghaladja azt - olvasható az elemzésben. A növekedést – sok egyéb mellett – mélyen gyökerező szerkezeti problémák is gátolják. Az MGYOSZ szerint talán a legfőbb baj, hogy nagyon kevés a hazai tulajdonú, legalább középméretű vállalat a magyar gazdaságban. „Meggyőződésünk, hogy amíg ezeken az arányokon nem sikerül változtatni, addig a gazdaság hosszú távú potenciális növekedése nem éri el az elvárhatót.”

Félreértés ne essék, az MGYOSZ a hazai irányítású cégek számát nem a gazdaság leghatékonyabb szektora, a multinacionális cégek rovására akarja növelni, sőt! Ezek is esélyt adhatnak a magyar kkv-knek: beszállítók lehetnek, korszerű technológiát, piacismeretet szerezhetnek, azaz nő a versenyképességük. A magyar gazdaság növekedési pályája is kiszámíthatóbb, stabilabb lenne, ha egy erős magyar kkv-szektorra alapozódhatna. A magyar székhelyű-tulajdonú cégek nyereségüket is nagyobb eséllyel itthon fektetik be újra, itt költenek, és talán beszállítókat is nagyobb arányban választanak a magyar piacról. Vagyis a tovagyűrűző hatás egyértelműen kedvező.

De hát minden kormány gazdaságpolitikájában kiemelt szerepet kaptak a kkv -mondhatnánk. Ez igaz. Ám ha a gazdaság egészében mégis csökkent a kkv-k hatása, akkor valami mégsem stimmel. Valamiért nem működött a támogatás. Érdemes lenne az okokat alaposabban feltárni. A pénz befektetése hosszabb távú biztonságot kíván. Kiszámíthatóságot. A teljesítmény tiszteletét és elismerését – politikai szimpátiától függetlenül. Az új kormány – ha valóban az ország javát akarja – nem úszhatja meg a mély elemző munkát. Ellenzékkel, szakmai szervezetekkel, munkaadókkal és munkavállalókkal, együttműködve.