Andor László: Az új Európai Szociális Alap

A tagállamokban jelenleg zajló programozási munkának kell garantálnia, hogy az EU-keretek által nyújtott lehetőségeket a tagországok ténylegesen ki is tudják használni. Az új ciklusban is a teljes EU-költségvetés mintegy tíz százalékát kitevő Európai Szociális Alap (ESZA) lesz a garanciája annak, hogy az uniós források kellő hatékonysággal szolgálják a tagországok foglalkoztatási és szociális céljainak elérését.

Mivel a humántőke-beruházás megtérülése hosszú (a normál politikai ciklusnál hosszabb) időt igényel, az új keretköltségvetésben két fontos biztonsági hálót vezetett be az Európai Bizottság. Az egyik garantálja, hogy a strukturális alapokon belül az ESZA részesedése legalább 23,1 százalék, a másik pedig előírja, hogy az alap forrásainak legalább 20 százaléka a társadalmi befogadás erősítésére legyen elkülönítve. Magyarországon ez azt jelenti, hogy a 15,8 milliárd euró strukturális forrásból a következő hét évre legalább 3,7 milliárd eurót kell foglalkoztatási és szociális célokra elkölteni.

A küszöbértékek meghatározásánál nemcsak az elhúzódó válság következményeire voltunk tekintettel. Az európai társadalom idősödik, miközben sok országban az alacsony foglalkoztatottság visszavezethető a nők inaktivitására és az etnikai kisebbségek marginalizált helyzetére. Egyszerre társadalmi és gazdasági okokból fontos az esélyegyenlőség csökkentése, a legnehezebb sorsúak felzárkóztatása, lehetőségekhez juttatása.

A felzárkózási esélyek javításának kulcsa a humántőkébe való beruházás, az oktatás és képzés megerősítése, valamint a leszakadó társadalmi csoportok sikeres integrációja; az ESZA minderre felhasználható.

Amikor 2010 júniusában a bizottság konferenciát rendezett az ESZA jövőjéről, az ott résztvevők egybehangzóan úgy vélekedtek: nincs szükség forradalomra az alap körül, de sok helyen lehet és kell újítani. Ennek eredménye lett például az, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak olyan területek, mint a „zöld munkahelyek” vagy a szociális vállalkozások.

Újdonságnak számít az is, hogy a kohéziós politika szélesebb értelemben véve részévé válik a gazdasági kormányzásnak. Az eredményes felhasználáshoz az is kell, hogy a programok kidolgozása és megvalósítása érdemi társadalmi egyeztetés mellett történjen. A tapasztalat azt mutatja, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ellen azok a programok működnek jól, amelyek a szociális partnerek bevonásával, illetve a helyi igényekre és véleményekre építve születnek meg. Ez egyszerűen azért van így, mert ők vannak a legközelebb az érintettekhez, ők ismerik legjobban a problémáikat és szükségleteiket.

Társadalmi igény például az, hogy az EU-források hatékonyabban segítsék a pályakezdők foglalkoztatását. Sok szó esett a 6 milliárd eurós új ifjúsági foglalkoztatási alapról is, amely a leginkább érintett régiókat – azokat, ahol az ifjúsági munkanélküliségi ráta 25 százalék feletti – támogatja.

Azt is hangsúlyozni kell azonban, hogy ez csak kiegészítő segítséget tud nyújtani: rendszerszerű változást, a fiatalok foglalkoztatásának jelentős javítását csak akkor lehet elérni, ha a tagállamok az ESZA felhasználásánál és a nemzeti költségvetésekben is prioritásként kezelik a pályakezdők ügyét.

Az uniós forrásokkal kapcsolatban gyakori panasz, hogy túl bonyolult és bürokratikus a pályázók, potenciális kedvezményezettek számára. Az új költségvetési ciklus előkészítésekor kiemelt szempont volt az egyszerűsítés. Bízunk abban, hogy 2020-ra a Szociális Alapról már nem él majd olyan kép az emberekben, hogy felhasználóira nagy adminisztratív terheket ró. Az egyszerűsítések reményeink szerint inkább azt jelentik majd, hogy többen és gyorsabban juthatnak majd munkához, képzéshez, és a korábbiaknál is többek szociális helyzetén javíthatnak majd uniós források segítségével.

Az ESZA mellett néhány kisebb pénzügyi eszköz hasonló célokat szolgál. Ezt azért fontos, mert a most kifutó ciklusban Magyarország nem vett igénybe olyan uniós eszközöket, mint a Globalizációs Kiigazítási Alap, vagy a „Progress” Mikrohitel Alap. Más országokban ezek a források komoly segítséget nyújtanak, ha nagyarányú elbocsátásokról van szó, vagy ha a kormány többet szeretne tenni a kis- és mikrovállalkozások támogatásáért.

Az új hétéves költségvetési ciklusban a Szociális Alap felhasználása és értékelése eredményorientáltabb lesz. Az utóbbi években gyakran láthattuk, hogy az egyes országok számára a siker mércéje a lehívott források nagysága és gyorsasága volt. Az kapott dicséretet, aki megoldotta: ne legyenek beragadt összegek – néha függetlenül attól, hogy a be nem ragadt összegek elköltésével mit sikerült megvalósítani.

A forráslehívás képessége nagy érték. Legalább ilyen fontos azonban, hogy az EU-források hatékonyan járuljanak hozzá az adott ország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Ez az eredményesség igazi fokmérője, és az utólagos értékelés szempontjaira már a 2014-2020-as ciklus tervezésénél gondolni kell. Ha nem sikerül bizonyítani, hogy a felzárkózó országok képesek átláthatóan és eredményesen hasznosítani az uniós forrásokat, egyre nehezebb lesz majd megvédeni a kohéziós politikát a jövő költségvetési vitái során.