Az adófizetési kötelezettség gond nélkül elkerülhető

Az adóamnesztia nem ördögtől való jelenség. Az elmúlt évtizedben számos fejlett ország, Németország, Belgium vagy Olaszország is élt a lehetőséggel. Az Egyesült Államokban 1982 óta például számos adóamnesztia-rendelkezés látott napvilágot.

Az adóamnesztiák nyilvánvaló célja, hogy – általában egy kedvezményes kulccsal – olyan vagyonokat vonjanak a hazai adóztatás alá, amelyek a lehetőség hiányában valószínűleg rejtve maradnának. Az adóamnesztiák sokszor fiskális célokat is szolgálnak, hiszen alkalmasak lehetnek arra, hogy forrásokat vonjanak be az államadósság finanszírozására. Ugyanakkor számos ellenérv hozható fel az adóamnesztiákkal szemben. A leggyakoribb ezek közül, hogy az amnesztia közvetetten a prudens és jövedelmüket teljes körűen bevalló adóalanyokat sújtja, hiszen a jogkövető magatartást bünteti.

Sokan kiemelik, hogy egy adóamnesztia akkor lehet csak sikeres, ha az adóalany meg lehet győződve: vagy az amnesztia ideje alatt hazahozza és leadózza a külföldön elrejtett pénzeszközeit, vagy ettől a lehetőségtől örökre elesik, ráadásul ezt követően szigorú ellenőrzésekre és szankciókra számíthat. Sajnos a magyar adóamnesztiák rendszere ezért mindenképpen elégtelen osztályzatot kell hogy kapjon. 2009 óta ugyanis folyamatosan hatályban van valamilyen amnesztia-jellegű rendelkezés, ráadásul a pénz-hazahozatali lehetőségek köre egyre bővül. A történet 2009 januárjában kezdődött, amikor az adóalanyok állampapírba való befektetési kötelezettséggel és nevüket az adóhatóság előtt felvállalva hozhattak haza kedvező adózással pénzeszközöket külföldi számláikról.

Az eredeti tervek szerint az amnesztia csupán fél évet élt volna, fokozatosan, 2010 végéig meghosszabbították, ráadásul a befektetési kötelezettség is kikerült a törvényből. Ha valaki esetleg úgy döntött, hogy mégsem él ezzel a kivételes lehetőséggel, nem veszített semmit, hiszen 2011 januárjától egy újabb – és még kedvezőbb – csomaggal kínálta meg a kormányzat a külföldön pénzt rejtegetőket. Innentől immár anonimmá vált a külföldi pénzek hazahozatala, azaz az adóhatóság nem szerezhetett tudomást, hogy név szerint kik állnak a külföldről hazahozott pénzek mögött. Mi több, egy évközi módosítással azon eszközök köre tovább bővült, amelyekre az amnesztia kiterjedt.

Bár ez a lehetőség 2012 végén bezárult, a Stabilitási Megtakarítási Számla koncepciójának elfogadásával a Parlament ismét egy adóamnesztiát fogadott el, ráadásul még eggyel „lejjebb tolta” a lécet. Ezzel már akár adófizetési kötelezettség nélkül is hazahozhatóak külföldről vagyonelemek, egy ötéves befektetési kötelezettségvállalásától függően. Támadhatóvá teszi az intézkedési csomagot az is, hogy a lehetőség nem csupán múltban felhalmozott vagyoni eszközökre terjed ki, hanem akár újonnan keletkező jövedelmekre is. Így például nincs kizárva, hogy valaki akár most, 2013 márciusában úgy vegye fel jövedelmét, hogy azt a Stabilitási Megtakarítási Számlára utaltatja. Egy ilyen esetben a jövedelemmel kapcsolatos összes adófizetési kötelezettség – ideértve az szja- és tb-terheket –, gond nélkül elkerülhető, egyedül csak a jövedelmet kell öt évig a számlán tartani és befektetni. Értelemszerűen egy ilyen lehetőség visszaélések melegágyává válhat.

A tanulság, hogy valóban nem éri meg jogkövető adózónak lenni. Másrészt az, hogy nem érdemes egy közepesen jó lehetőséget elfogadni, úgyis érkezik még egy annál kedvezőbb pénz-hazahozatali forma. Meg az is, hogy puszta költségvetési érdekek továbbra is erősebbek egyes jogállami értékek megőrzésénél. Mindezen indokok miatt az adóamnesztia-jellegű intézkedések várhatóan nem fogják emelni az egyébként sem túl magas magyar adózói adómorált.