Cséfalvay: vége az ingyen pénz korszakának

– Ha a kkv-k finanszírozásáról van szó, szinte örökzöld probléma, hogy mindenki segíteni próbál, de ez soha nem annyira sikeres, mint amennyire a döntéshozók remélik. Mi lehet ennek az oka?
– Én még nem láttam olyan kormányt, amelyik ne szerette volna a kis- és középvállalkozásokat. Ám a fogalommal is van már egy kis probléma, mivel az összes hazai vállalkozás 99,9 százaléka kis- és középvállalkozás. Ráadásul a közbeszédben általában „magyar kkv-kről” és „külföldi multikról” beszélünk, miközben nem elhanyagolható a külföldi tulajdonú kkv-k aránya sem és van számos magyar tulajdonú nagyvállalat is. A kkv-kat általános vállalkozásfejlesztés szintjén adó- és adminisztrációs könnyítésekkel lehet segíteni, illetve a forrásokhoz való hozzájutás megkönnyítésével. Minden más támogatásnak célzottnak kell lennie.

– A kis- és középvállalkozások éppen ezeket a területeket említik fő problémaként: a hitelszűkét, a túl magas adó- és járulékterheket, a túl bonyolult adminisztrációt. A kormány lépéseit ismerjük, de mennyire ítéli ezeket kielégítőnek? Mennyire lát teret a továbblépésre?
– A kormány egyik első intézkedése a társasági adókulcs 19-ről 10 százalékra csökkentése volt 500 millió forintos adóalapig. Jelentős lépés volt a KATA és a KIVA adóformák bevezetése is, amelyekkel a vállalkozások választási lehetőségeit szélesítettük. A Munkahelyvédelmi Akcióterv keretében a vállalkozások célzott járulékkedvezményeket kapnak munkavállalóik után. Nyilvánvalóan, ahogy erősödik a gazdaság, úgy nyílhat tér újabb adó- és járulékoldali könnyítésekre is. Az adminisztrációs terheket is csökkentettük, de ez egy véget nem érő történet, hiszen mindig lesznek olyanok, akik még kevesebbet szeretnének. Szintén jelentős lépés volt a forrásokhoz való hozzájutásában a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitel Programja, amely bőséges hitelkeretet biztosít a kis és középvállalkozásoknak. A 2014-2020 között érkező uniós források felhasználásával pedig további pénzügyi eszközökkel segíthetjük a szektort. Március 7-én, egészen pontosan 19 óra 36 perckor juttattuk el a Partnerségi Megállapodást az Európai Bizottság felé. Ez az uniós források kihelyezésének alapstratégiája, amely meghatározza mire, mennyit költ az ország. Ezen belül a kkv-k kiemelt helyen szerepelnek: az Európai Szociális Alapból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból, hazai társfinanszírozással együtt összesen 7500 milliárdnyi támogatás használható fel, amelynek mintegy 15 százalékát közvetlenül a kkv-knak szánjuk.

– Elsőre megdöbbentő szám volt, amikor azt hallottuk, hogy az uniós források hatvan százaléka közvetlenül gazdaságfejlesztésre megy majd.
– Egészen pontosan 59,2 százalékról van szó, ami 4431 milliárd forint. Ebbe a vállalkozásfejlesztésen túl, többek között a foglalkoztatáspolitika, az energiahatékonyság növelése és a kutatás-fejlesztés támogatása is beletartozik. Az a tapasztalatunk, hogy a korábbi 7 éves időszak gazdaságfejlesztésre szánt 16 százaléka hamar kimerült és felhasználása sem volt minden esetben kellően hatékony.

– Amikor a terveket írták, nyilván megnézték, melyek az előző hétéves periódus tapasztalatai. Melyek a fő problémák?
– A bizottsággal folyó egyeztetéseken abban egyetértés volt, hogy sokkal célzottabb támogatáspolitikára van szükség, ezért a pályázati támogatások mind a vállalatok életciklusát, területi elhelyezkedését és ágazatukat tekintve is célzottabbak lesznek. Az újdonság, hogy sokkal jobban támaszkodunk a visszatérítendő támogatásokra, nevezetesen: kedvezményes hitelre, lízingre, garanciára, tőkejuttatásra. A logika a következő: minden olyan támogatás, amely a vállalkozói szektor egészét segíti, az vissza nem térítendő formában jut el a pályázókhoz: ilyen lehet például egy turisztikai attrakció, amely előnyökkel jár az egész turizmus számára. Ezzel szemben az egyszerű, piaci érdekeltségű beruházásokat, mondjuk egy szálloda korszerűsítését, pénzügyi eszközökön keresztül, visszatérítendő forrásokból (például kedvezményes hitellel) támogatjuk. Vége lesz annak az időszaknak, amikor egy közvetlen piaci fejlesztésre is vissza nem térítendő támogatás járt, és azt gondolom, az országnak is ez az érdeke.

– Mekkora hányad lesz a visszatérítendő forrás?
– A kis- és középvállalkozásoknál a rendelkezésre álló források mintegy harminc százalékát jelenti. De vannak eltérések: a kutatás-fejlesztésnél ez például nagyjából 25 százalék, hiszen az egyetemi, állami kutatóintézeteket alapvetően vissza nem térítendő forrásokból célszerű támogatni. Van egy köztes terület, ahol kombinált (részben vissza nem térítendő, részben visszatérítendő) eszközökkel számolunk - ezek a kiemelt célterületek. Ilyenek például a fiatal, a gyors növekedésre képes vállalkozások, területileg nézve pedig a szabad vállalkozási zónák, és vannak kiemelt ágazatok is, mint a beszállítók, főleg az autóiparban és a gyógyszeriparban. A vállalkozások számára ez egy nagy újdonság lesz, de azt gondolom, az nem vállalkozó, aki reggel úgy kel föl, hogy körbenéz, na ma milyen vissza nem térítendő pályázatot írtak ki? Az hozamvadász. Az igazi vállalkozónak van egy elképzelése, amit szeretne megvalósítani, és ehhez keres finanszírozási megoldást. Annak az időszaknak vége lesz, amikor valaki csak azért hozott létre egy vállalatot, azért kezdett bele valamibe, mert valahol kiírtak egy pályázatot vissza nem térítendő forrásra.

– Ez motiválta azt is, hogy az állam részben átveszi a pályázatírók szerepét?
– Ez már a lebonyolítást érintő változás. Egy bizonyos nagyságrend alatt például nincs értelme pályázatot kiírni, ezért a Miniszterelnökségen ilyen esetekre normatív megoldást dolgoznak ki. Hasonlóképpen normatív a pénzügyi eszközök felhasználása is. Lehetetlenség a magyar vállalkozások 99,9 százalékát pályázati úton támogatni. Normatív, mindenki számára elérhető lesz például a kedvezményes fejlesztési hitel – itt azzal számolunk, hogy az összes, kkv-kra fordítható összeg 30 százaléka tartozhat ide a 2014–2020-as fejlesztési forrásokból.

– Ez technikailag jelent változást a vállalkozások számára, vagy továbbra is ugyanott pályázhatnak?
– Ennek ki kell alakítani a lebonyolítási rendszerét. Nagyjából úgy lehet elképzelni, mint a Növekedési Hitel Program esetében, akár még a kondíciók is hasonlóak lehetnek.

– Említette, hogy vannak bizonyos fókuszpontok. Ezekkel kapcsolatban volt vita az Európai Bizottsággal?
– Az Európai Bizottsággal nincs vita: ők is pontosan azt szeretnék, hogy a kkv-knak jutó támogatások sokkal koncentráltabbak, célzottabbak legyenek. Abban sincs vita, hogy a cél a fenntarthatóság: hogy a beruházások pótlólagos gazdasági növekedést generáljanak.

– Mi a garancia arra, hogy a kimondottan a kkv-k számára biztosított támogatások plusz növekedést tudnak generálni akár a növekedésben, akár a munkahelyteremtésben?
– Eleve úgy alakítottuk ki a programot, hogy olyan célterületekre fordítunk jelentős összegeket, amelyek a gazdaság egészét húzzák. Így például 800 milliárd jut kutatás-fejlesztésre és innovációra, 700 milliárdot meghaladó összeg fordítható energiahatékonyságra, továbbá az összes forrás csaknem négy százalékában részesülhet az infokommunikációs szektor. Ezek mindegyikénél lesz vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatás is. A gazdaságpolitikának nagyon nagy felelőssége van abban, hogy milyen jelzéseket ad. Ha olyan jelzést ad, mint az elmúlt hét évben, hogy ingyen pénzt lehet szerezni, akkor a rendszer hozamvadász, és nem értékteremtő vállalkozásokat termel ki. Ha arra adunk jelzést, hogy a piaci, értékteremtő elképzeléseket támogatjuk, akkor igazi, hosszú távon is növekedésre képes vállalkozások jönnek létre. Nem biztos, hogy mindenben jó iskola volt a 2007-2013-as fejlesztési időszak. 2011-ben az Új Széchenyi Tervvel már próbáltunk ezen változtatni, de – az uniós kötöttségek miatt – csak most az új 2014-2020-as uniós források tervezése során kerültünk abba az állapotba, amikor a fejlesztéspolitikán gyökeresen lehet változtatni.

– Milyen szempontból? Hogy ne kényszervállalkozások legyen a vállalkozások?
– A kényszervállalkozás egy sajátos magyar fogalom, amely a munkanélküliség egyfajta alternatívájaként alakult ki a kilencvenes években. De ha megnézzük, hasonlóan magas arányban vannak önfoglalkoztató vállalkozások a gazdaságilag kevésbé fejlett országokban is, például Portugáliában, Görögországban vagy Spanyolországban. A mostani fiatal vállalkozók már nem ebben nőnek fel: ők alapítanak egy startup vállalkozást, és azzal próbálják meghódítani a világot. Ha ezek a vállalkozások megerősödnek, a kényszervállalkozás fogalmát elfelejthetjük.

– Az ön által említett dél-európai országokban a hagyományos ágazatok (cipőipar, kézműves ágazatok, turizmus) a fejlettek. Magyarországon mi lehet a kitörési pont a kisvállalkozások számára?
– Magyarország egy erősen iparosodott ország: az ipar részesedése a GDP-ből 26 százalék, miközben az uniós átlag 16 százalék. Nyilvánvaló, hogy az iparhoz kapcsolódó szolgáltatások is ugyanilyen fontosak. Ugyanakkor az iparpolitikának nem érdemes fogadásokat kötnie a jövő húzóágazataira, főleg nem 7 évre előre. Ha például 2006-ban valakit megkérdeznek, mi akar lenni, senki nem mondta volna azt, hogy okostelefonokhoz készít majd applikációkat, ma meg gombamód szaporodnak az ilyen cégek. Nem az a kérdés, mi a jövő ágazata, hanem hogy ehhez hogyan tud a kormányzat megfelelő környezetet biztosítani. Természetesen ismerjük azokat a tradicionális szektorokat, amelyekben a magyar gazdaság erős, emellett azonosítottuk azokat is, amelyekben – nem is gondolnánk, hogy milyen komoly – növekedési potenciál van: ilyen például az orvosi műszerek gyártása vagy a biotechnológia, ahol mindössze 150 cég van, de ezek évente 20-25 százalékkal nőnek. Ahhoz azonban, hogy Magyarország teljesítménye jelentősen javuljon nem csak a mostani, hanem a jövő húzóágazatainak is meg kell teremtenünk a megfelelő gazdasági környezetet, amihez persze új beruházásokra van szükség, főként kutatás-fejlesztés és az innováció területén. A magyar vállalkozások nagy része ma még meglévő üzleti modellt próbál másolni, és viszonylag kevesen újítanak, de szeretnénk, ha a kkv-k új termékben, új eljárásban is gondolkodnának: nem véletlen, hogy az uniós források 11 százaléka, 800 milliárd forint kutatás-fejlesztésre és innovációra fordítható.