Eljött a pillanat, amikor színt kell vallani Ukrajnával kapcsolatban

Eljött az a pillanat, amikor a nemzetközi közösségnek színt kell vallania Ukrajnával kapcsolatban. És nem arról van szó, ki milyen gyorsan rázza az öklét Moszkva felé, hanem arról, ki milyen mértékben hajlandó segíteni az új vezetést abban, hogy minél gyorsabban és minél biztosabb alapokon tudja az országot a stabilizáció felé terelni.

A felelősség elsősorban az Európai Unióé, nem csak a földrajzi közelség okán, de azért is, mert a mostani helyzet kiindulópontja egy Brüsszel által felkínált lehetőség volt, amellyel Viktor Janukovics volt elnök nem kívánt élni. A tagországoknak meg kell mutatniuk, hajlandóak és képesek megmenteni az országot a csődtől és a széteséstől.

A szándék megvan, az alkalom is – ilyen gyors tempóban utoljára akkor terelték össze a tagországok vezetőit, amikor a görögöket, közvetve az euróövezetet kellett visszarángatni a szakadék széléről. A ma kezdődő EU-csúcs előtt José Manuel Barroso bizottsági elnök által tett ígéret azonban a semminél is kevesebb: a tízmilliárd euró ugyan összemérhető azzal az összeggel, amely az államcsőd elkerüléséhez elengedhetetlen, ám az, hogy ezt hét év alatt és fejlesztési hozzájárulások formájában nyújtanák, kiábrándító lehet mindazoknak, akik az elmúlt hónapokban kiálltak az unió eszméje mellett. Még ha szükség is van fejlesztésekre, egy végtelenül korrupt rendszer, amely radikális átalakuláson megy át, aligha lesz képes ezeknek a forrásoknak a lehívására. Különösen akkor, ha minden korábbinál radikálisabb takarékoskodásra kényszerül a következő időszakban – amit egyébiránt még a gyorssegélynek is feltételéül szabnak.

Azt láttuk már Dél-Amerikában és Dél-Európában, milyen amikor egy ország évekig a szakadék felett egyensúlyoz egy vékony kötélen. Egyiket sem fenyegette azonban olyan szintű politikai válság, amelyikkel Ukrajna most kénytelen szembesülni. Erre pedig megfelelő megoldást kell találni.