Kinek ketyeg az óra?

Rádugható-e a kerti láncfűrész az elektromos autó szivargyújtójára? A kérdést az egyik nagy amerikai e-autómárka képviselője kapta egy különösen alapos és feltűnően tájékozatlan vevőtől, aki a kocsi lehetőségeinek kiaknázása felől érdeklődött. A cég alkalmazottja, megunva az ilyen és ehhez hasonló képtelen kérdéseket, úgy döntött, kifestő könyvecskét készít – kifejezetten felnőtteknek –, hogy tisztázza az e-autóval kapcsolatos félreértéseket. Egészen szokatlan edukációs ötlet, de minden kezdeményezés, ami e tárgyban a nagyközönség ismereteit bővíti, nekem kedves. Nemrég mi is beruháztunk egy elektromos autóba, a zöld járgány azóta a céges flottánk éke. Csak néhány hónapja használjuk, de a kollégák már majdnem háromezer kilométert tettek bele. Kipróbáltam én is, és egy pillanat alatt beleszerettem: ugyanúgy húz, mint egy benzines, de közben csendesen duruzsol, és ez nem csak az idegekre hat jótékonyan, hanem a lelkiismeretre is. Technológiai cég vagyunk, mélyen hiszünk minden olyan közlekedési megoldásban, amely kíméli a környezetet, és mint tudjuk, az elektromos autó nem bocsát ki káros gázokat. De nemcsak ezért szeretjük, hanem mert hosszabb távon a megújuló energiák kiaknázásban és az elektromos hálózatok fejlesztésében is segíthet.

A villamosenergia csak nehezen vagy drágán tárolható, ami lassítja a nap- és szélerőművek elterjedését. Az elektromos autó akkumulátorában azonban hónapokig is „elállnak” a kilowattok, így aztán akár a szélerőművekből közvetlenül feltankolt áramot is képes felhalmozni – sőt, szükség esetén a rendszerbe visszatáplálni. A nemrég lezárult dániai
EDISON-projektben is éppen ennek lehetőségeit kutatták kinti kollégáink a helyi áramszolgáltatók közreműködésével. Bár az ilyen típusú fejlesztések tömeges alkalmazására még várni kell, a koncepció jól mutatja, hogyan változtatja meg az energiaelosztás logikáját a technológia. Az energia útja – a régi KRESZ szerint – egyirányú: az áram az energiatermelőtől a szolgáltatón át a fogyasztóhoz jut; a modern, okoshálózatokban viszont az autósok vagy a mini-erőművel felszerelt háztartások is lehetnek energiatermelők, amennyiben feleslegüket meg tudják osztani a hálózattal.

Ahhoz persze, hogy az energiaegyenleg rendesen kalkulálható legyen, olyan okosmérőkre van szükség, amely a fogyasztót és a szolgáltatót is másodpercre pontosan informálja az áramfelhasználásról. Ilyeneket tesztelnek a két éve elindított hazai kísérleti okosmérő-programokban is, amelyekben az ügyfelek mobiltelefonon és interneten követhetik fogyasztásukat. A projekt nem titkolt célja az is, hogy takarékosabb fogyasztásra ösztönözze a háztartásokat.

Az EU energiahatékonysági irányelve értelmében a tagállamoknak 2014-től évente 1,5 százalékkal kell csökkenteniük energiafelhasználásukat, ami már magával az 5-15 százalékos megtakarítást hozó okosmérő-technológiával is megvalósítható. Az okosmérés az energiaipar összes problémájára persze nem ad megoldást, de fontos lépcső az okoshálózatok felé, amely egyszer majd az összes, megújuló energiával, házi erőművekkel, távvezérelt háztartási eszközökkel és elektromos autózással kapcsolatos innovációt felölelheti. Az okoshálózatokban minden mindennel összefügg, és magától értetődően kapcsolódik majd össze olyan rendszerré, amely akár egész városrészeket is önellátóvá tehet.

Ahogy az okosmérők, úgy az elektromos autók is szép lassan a hétköznapok részévé válnak. Hogy a tankolás se legyen probléma, az EU direktívákkal fogja ösztönzi az infrastruktúra fejlesztését, Magyarországnak például 2020-ig 4 000 töltőállomás megépítését irányozza elő. Időnk tehát még van, addigra talán a fejlesztők is megoldják, hogy igény szerint akár kerti kisgépeket is rá lehessen kötni az elektromos autókra.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.