Magyarország nem Törökország, de az MNB sem a Fed

Magyarország nem Törökország – ahol a líra hanyatlását csak nagymértékű kamatemeléssel fékezhette meg a jegybank –, hiszen többletes a fizetési mérleg, alacsony az infláció, a költségvetési deficit három százalék alatt áll, és mérséklődik az államadóság is. Így szól Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter érvelése, aki szerint emiatt nem indokolt a forint gyengülése. Matolcsy György MNB-elnök is hasonlóan látja a helyzetet, aki ebből olvassa ki az immár tizenkilenc hónapja tartó kamatvágási ciklus megalapozottságát.

A fundamentális helyzetet azonban nem árt közelebbről megvizsgálni. A fizetési mérleg többlete valóban kiemelkedő, ami erős támasza lehetne a forintnak. Ugyanakkor ez csak egyetlen darabkája a teljes kirakósnak, hiszen 2006 és 2008 között például jelentős finanszírozási igénye volt az országnak, ami a világgazdasági válság során fordult többletbe. 2010-11-ben a finanszírozási képesség érdemben nem változott, majd 2012-13-ban folytatódott a mérlegtöbblet emelkedése. A forintot ez viszont nem igazán hatotta meg. A válság előtt – kedvezőtlen mérlegadatok mellett – éppen viszonylag erős volt a forint, a krízis közepette szinte összeomlott, azóta pedig viszonylag nagy voltailitást mutat. 2012 elején kedvező mérlegadatok mellett megdőlt a korábbi történelmi forintmélypont, hiszen az euróövezeti adósságválságot és a magyar IMF-védőháló körüli huzavonát megsínylette a hazai deviza.

Az alacsony költségvetési hiányt szintén sokszor említik a magyar eszközök melletti kulcsfontosságú érvként. A deficitet valóban tartósan a GDP 3 százaléka alatt tartja a kabinet, ugyanakkor fiskális fronton a növekedésbarát eszközök bevetése még várat magára. Elméletileg az államadósság mérséklődése is segítene a forintnak. A baj csak az, hogy a GDP-arányos adósságráta nem feltétlenül csökken trendszerűen; 80 százalék körül stagnál évek óta, jóval a felzárkózó európai országok átlaga felett, ami alapvetően sérülékennyé teszi a forintot.

A forint szabadon lebeg, és a fiskális politikai döntéshozók nem tudnak túl sokat tenni az árfolyam alakítására rövidebb távon. A monetáris politikának viszont annál több eszköze van. Az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) például a válság során nulla százalékra vágta a kamatot, valamint eszközvásárlási programokkal próbálta élénkíteni a gazdaságot, így gyengült a dollárt. A Bank of England (BoE) pedig alacsony kamat fenntartása mellett olcsó hitelt szórt a gazdaságba.

Az MNB is expanzív monetáris politikai irányt választott, miután 2013-ban Matolcsy György átvette a jegybank vezetését, és a „héja”alelnököket is „galambok” váltották fel. A kamatvágási ciklus folytatásával párhuzamosan elindították a Növekedési Hitelprogramot, amely ezermilliárdokat pumpálhat a gazdaságba. Bár idén egyelőre visszafogott a hitelkihelyezés, az eszköz már jelenleg is dinamikusan növeli a pénzkínálat reálértékét, amit érdemes fokozott éberséggel követni.

A kamatvágások folytatása különösen érdekes, hiszen a Fed tavaly decemberben elkezdte visszafogni a pénznyomtatását, és tovább folytathatja az eszközvásárlási program kivezetését. A feltörekvő piaci jegybankok sem lazítanak már tovább, vagyis az MNB szembemegy a világgal. Így nem meglepő, hogy a forinteszközök sérülékenyebbek, és az sem, hogy az állampapír-piacon csökkentik kitettségüket a külföldiek egy romló hangulatban. Nagy kérdés, hogy miként stabilizálná az MNB a kötvénypiacot, ha – egy vészforgatókönyv szerint – komoly feszültség jeleit vélné felfedezni. Racionális várakozások mentén kamatemeléssel reagálna, és nem gondolkodna kötvényvásárlásokban.

Még ha el is fogadjuk, hogy fundamentális oldalról tényleg minden rendben van, egy dolgot ne felejtsünk el, amikor arról beszélünk, hogy a forint gyengülése nem indokolt, és Magyarország nem Törökország. Az MNB sem a BoE vagy a Fed.