Mindennapi gázpánikunk

Nap mint nap érkeznek olyan hírek, amelyek szerint nincs megfelelő mennyiségű betárolt gáza az országnak. Amikor kiderül, hogy mégis van, akkor jön az új hír: baj lesz az importtal. Ha pedig az is rendben érkezik, akkor az következik, hogy oké, de akkor sem árt vigyázni, ezért, azért, vagy amazért. A fő az, hogy aggódjunk, mert – úgy tűnik – mindig van olyan, akinek ez jó.

Természetesen támadhat zavar a gázellátásban. Volt is már rá példa. A lakosság még emlékszik az ezzel kapcsolatos híradásokra. Másra viszont nem, a saját bőrén ugyanis nem érzett az egészből semmit. Számára újsághír és tévéműsor volt az egész, mint korábban a Sivatagi Vihar.

Ettől persze baj még volt, elég nagy is. Csakhogy a helyzet magaslatán állt a tárolócég, a rendszerirányító, a nagykereskedők, és a termelők. Megfelelő volt az ilyen esetekre vonatkozó szabályozás is: csak annak a néhány nagyfelhasználónak jutott kevesebb gáz, amely ezért cserébe „békeidőben” olcsóbban jut gázhoz, és amelynek a működésében nem okoz érdemi zavart némi termelési szünet. Mindezt azonban a pánikkeltők szívesen elfelejtik, talán, mert így sokkal unalmasabb számukra az egész.

Most ráadásul még unalmasabb. Mert az országnak már nemcsak gyakorlata van az esetleges importleállás kezelésében, hanem van elég betárolt gáza, frissített fogyasztás-korlátozási terve (az ipari felhasználóknak), igényei jóval kisebbek a néhány évvel ezelőttinél, a tél már távozóban, és rendben jön az import is.

Igaz, még a felsoroltak együtt sem zárják ki, hogy elakadjon az Ukrajnán keresztüli behozatalunk, hiszen az orosz-ukrán konfliktus még messze nem zárult le. Az sem zárható ki, hogy meg is érezzük a következményeit. Amíg azonban ilyen veszélynek nincs konkrét jele, kár naponta más és más kiváltó okra visszavezetett gázellátási zavarral riogatni a közvéleményt. Aki ilyet tesz, éppen azoknak árt, akiknek az érdekében – látszólag – fellép.