Nem várt kockázat

A magyar eszközökre az elmúlt hónapokban egy várható esemény, a Federal Reserve eszközvásárlási programjának fokozatos visszafogása, valamint egy nagyon alacsony valószínűségű és pusztító erejű kockázat („tail risk”) részleges bekövetkezése hatott. Azt ugyanis szinte senki sem gondolta egy-két hónapja, hogy Ukrajna területi épsége veszélybe kerül. Közben az Egyesült Államok jegybankja egyre kevesebb pénzt nyomtat, ami viszont aligha lehet meglepő.

A februári amerikai munkaerő-piaci adat pedig megerősítette azokat a várakozásokat, amelyek szerint a Fed folytathatja az eszközvásárlások szűkítését, miután egy hónap alatt a vártnál 25 ezerrel többen, 175 ezren találtak munkát az USA-ban. A Fed pénznyomtatási programjának fokozatos csökkentése nem jön túl jól a sérülékeny, feltörekvő piaci eszközöknek, miközben az ukrán válság már az egész világon rángatja a piacokat. Így nem csoda, hogy a forint nagy volatilitást mutatott a múlt héten, és érzékelhetően a 310-es szint felett ragadt péntek este az euróval szemben.

A hazai deviza szempontjából nem kedvező, hogy a javuló amerikai gazdasági és foglalkoztatási adatok miatt a befektetők nem csak az eszközvásárlás visszafogását, hanem „lassan” kamatemelést is várnak. Az irányadó kamat 2008 vége óta 0-0,25 százalékos szinten áll, és a befektetők most 2015 közepére árazzák az első emelést az Fedtől.

A kirajzolódó feszültségeket az MNB februári ülésén – amikor a prognosztizált 10 bázispont helyett 15-tel, 2,7 százalékra vágták a kamatot – a Monetáris Tanács két tagja is érzékelte. Ez volt az első alkalom, amikor voltak olyanok az új tanácsban, akik megállították volna a kamatvágási ciklust.

Cinkotai János és Pleschinger Gyula akkor úgy vélte, hogy a forint esése, a megnövekedett volatilitás, a hozamgörbe meredeksége és a rövid hozamok emelkedése a kamatvágási ciklus „alját” jelzik. Ebben a helyzetben végképp nem örülhetünk, ha szembejön egy „tail risk”.