NÖVÉNYI NORBERT Még ma is sportol, igaz, kisebb aktivitással.

– A Dél-Békés Mentőcsoport toborzó rendezvényein arról tartott előadást, hogy nem szabad stresszelni, pánikba esni. Annak ellenére, hogy milyen erős, volt már, hogy elgyengült?

– Hogy kerültem-e már nehéz helyzetbe? Igen, nekem is vannak rossz pillanataim, amikor hajlamos vagyok elhagyni magam. Ha az ember lelke fáj, teljesen más, mintha csak beteg lenne, hiszen nem olyan fájdalma van, és így a kór csak nehezen vehető észre. Csak azt érzi, hogy valami szétfeszíti belül. Nehéz kikerülni a stresszből, amiről úgy gondolom, hogy a mai, modern ember pestise. Iszonyatos dolgokat művel. Nem meglepő, hogy Magyarország előkelő helyet foglal el az öngyilkosságok számát tekintve.

– A sport segíthet?

– Úgy vélem, hogy aki nem mozog, az meg is halt. A versenysport némileg más, ahhoz már kissé elvetemültnek, őrültnek kell lenni. Összességében viszont a sport teljesebb értékű életet ad, a stressz levezetésétől kezdve minden másban segít, hiszen közben előtörnek az endorfinok, a boldogsághormonok. A társadalom számára is hasznosabb az, aki egészséges, nem kell neki gyógyszer, nem veszi el a helyet azoktól, akik tényleg betegek. Akik panaszkodnak, azok a rossz közérzetük miatt sokszor rosszindulatúak is, ártanak másoknak. Aki viszont egészséges, az élet minden területén jobban teljesít, legyen szó tanulásról, munkáról. Minden között találni összefüggést.

– Ehhez képest igen szomorú statisztikát mutatunk fel mi, magyarok.

– Az egyik legbetegebb ország vagyunk, és az emberek mindössze 17–18 százaléka sportol, ami borzasztó kevés. A gyerekeknek is csak 6 százaléka mozog, ebben a felgyorsult világban nehéz őket elszakítani a számítógéptől, a tévétől, az okostelefonoktól. Pedig a sport az erkölcs gyakorlására is lehetőséget ad, hiszen itt szabályos keretek, kötöttségek között kell legyőzni az ellenfelet.

– Az életét végigkíséri a sport, birkózott, aztán kick-boxban is felért a csúcsra, most pedig más küzdősportban is szép eredményekkel büszkélkedhet. Melyik sportágat kedveli a leginkább?

– A legjobban a mozgást élvezem. Eredmény terén a birkózás áll a szívemhez a legközelebb, hiszen abban 1980-ban az orosz fővárosban, Moszkvában olimpiai bajnoki címet szereztem. Minőségben is a legnagyobb eredmény, emellett erkölcsi értéke is van. De mindegyikre büszke vagyok. Főleg azokra a címekre, amelyeket itthon, magyar közönség előtt értem el.

– Az olimpiai aranyérem után gyorsan váltott. Miért hagyta abba a birkózást?

– 1984-ben nem ment magyar küldöttség az Amerikai Egyesült Államokban, Los Angelesben rendezett ötkarikás játékokra. Előtte pedig 10 hónapig voltam edzőtáborban. 1983-ban született meg a lányom, tíz hónapos volt, de én alig találkoztam vele. Mikor hazamentem, sírva fakadt, lehet, meg sem ismert. Aztán elkezdtem taekwondózni, zöld övet is szereztem, ezt a szenvedélyt Bruce Lee-nek köszönhetem, mindig azokat a filmeket néztem. De azokat az edzéseket nem bírtam összehangolni azzal, hogy birkózótréningeket is vezettem. A kick-boxosok pedig pont ráértek akkor, amikor én is. Pár hónap múlva már versenyeztem, jöttek az eredmények is, Európa- és világbajnok lettem.

– Mennyiben kellett az edzéstechnikán változtatni?

– Teljesen más módszerekre van szükség. A kellő fizikumom megvolt, a versenyrutinom is, de meg kellett tanulnom bizonyos dolgokat. Nagyon sokat, napi hat-nyolc órát edzettem. Korábban bokszolgattam, de a rúgásokat el kellett sajátítanom. Később jött az MMA, ami a kettő keveréke. Lehet dobni, ütni és rúgni is. Itt viszont fontos változás volt, hogy nem szabad hasra feküdni, mint a birkózásban, mert akkor kiszolgáltatom magam az ellenfélnek. Itt hanyatt kell dobnom magam. Ez volt a legfontosabb, amit el kellett sajátítanom. Összességében viszont sokat segített, hogy korábban birkóztam.

– Manapság mennyit tréningezik?

– Most a földharcot, a grapplinget űzöm, ebben is címet szereztem tavaly. Mindennap két edzésen veszek részt, igaz, már nem akkora aktivitással, mint régebben. Egy akadémián fiatalokkal is foglalkozom, velük is sikerült már egy eredményes csapatot összehozni.

– A sportban szabad színészkedni?

– Ott nem. De értem a kérdést. Még a ’90-es években egy filmben kellett saját magamat alakítanom. Hogy rálássak erre a mesterségre is, illetve a beszédtechnikám is javulhasson, felvételiztem a Gór-Nagy Mária vezette színitanodába. Lassan már húsz éve, hogy végeztem, osztályelsőként.

– Többször is feltűnt különféle szerepekben. Melyik a legkedvesebb?

– Mindegyiket szerettem, de a legnagyobb sikere a Molnár Ferenc Liliom című darabnak volt, amit Pogány Judit rendezett. Ez volt a vizsgamunka, ami nagyon jól sikerült.

– Nem zavarta sosem, hogy beskatulyázzák az erős ember szerepére?

– A világirodalom rengeteg erős emberrel dolgozik, elég csak Toldi Miklósra, Kinizsire gondolni, ők sem voltak kisdarab emberek. Rómeót nem játszhatom el, de van számtalan más szerep, amit igen. A legnagyobb kihívás inkább az volt, hogy ne a sportoló Növényi Norbertet lássa bennem a közönség, hanem azt a figurát, akit eljátszik.

– Önkéntes, sportoló, színész. Mindig keresi az újabb és újabb kihívásokat?

– Azok jönnek maguktól. Azt gondolom, hogy mindig azt kell csinálni, amit szeret az ember. Ha ugyanis nincs hozzá kedve, akkor kár érte, csak belefásul. Élvezni kell, örömet lelni abban, amivel éppen foglalkozunk, csak abban tudunk kreatívak lenni. No meg előrelépni. S ez az élet bármely területén így van.

Zsákot pakolt az árvíznél

A tavalyi dunai árvíznél a Dunakeszin élő Növényi Norbert is segédkezett, pakolta a homokzsákot. Mint mondta, az ő otthonát nem veszélyeztette a medréből kilépő folyó. Meglepő volt számára, hogy távolról is érkezett segítség, és főleg azok igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, akiket közvetlenül nem érintett a katasztrófa. Hasznosnak ítéli az önkéntes mentőszervezeteket, szerinte segítenek azokon, akiknek élete, vagyona – amiért egész életükben dolgoztak – veszélybe került.

– A munka nagy részét nem én végeztem, hanem az irodában a kollégáim, de minden hét végén jöttem és mentem. Korteskedni kellett értük, mondhatni, harcolni a pénzért, hogy versenyeken, edzőtáborokban vehessenek részt. Először viszolyogva közelítettem a dolgokhoz, megmondom őszintén, de aztán az irántuk érzett sajnálat megbecsülésbe csodálatba fordult át. A nehéz helyzetük ellenére elképesztő teljesítményre képesek, még a saját problémáikon is tudnak humorizálni. Igazi példaképeknek tartom őket. Többszörös magyar bajnok kötöttfogású birkózásban Növényi Norbert 1957-ben született Budapesten, jelenleg Dunakeszin él.

Alig pár évesen kezdett sportolni, a Budapesti Spartacusban nevelkedett, újpesti színekben is versenyzett egy ideig. 1979-ben, huszonkét esztendősen szerezte meg kilencven kilogrammos súlycsoportban első magyar bajnoki címét.

Azután ugyanebben az évben már az Európa- és világbajnokságon is megcsillogtatta tudását, ezüstérmet szerzett mindkét eseményen.

Majd hamarosan újabb óriási sikert könyvelhetett el. Rá egy évre Moszkvában az ötkarikás játékokon ugyanis győzni tudott. 1984-ig minden évben magyar bajnok lett, majd 1992-es visszatérésekor is első helyezést szerzett, igaz, akkor már nem a kilencven, hanem a száz kilogrammosok között bizonyított.-->