Putyin harca

A Krím orosz elfoglalása a békebeli agresszió legnyilvánvalóbb példája Európában azóta, hogy a náci Németország 1938-ban megszállta a Szudéta-vidéket. „Müncheni leckeként” is lehetne értelmezni a helyzetet - írja Charles Tannock, az Európai Parlament brit képviselője. Emlékezetes, hogy a müncheni egyezménynél Neville Chamberlain és Édouard Daladier azzal próbálták Hitlert megbékíteni, hogy elfogadták a Csehszlovákiával kapcsolatos követeléseit.

2014.03.05., szerda 05:00

Ukrajna Oroszország Putyin

A mostani nyugati vezetők biztosan megbánják majd tétlenségüket, ha beleegyeznek a Krím elfoglalásába, ami a grúziai Abházia és Dél-Oszétia 2008-as elfoglalása után a második alkalom, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök egy szuverén ország területét veszi el.

Putyin az utóbbi időszak legnagyobb katasztrófájaként tekint a Szovjetunió felbomlására, és elszántan törekszik Oroszország elveszett birodalmának újjáépítésére. Ha a Nyugat azt akarja, hogy komolyan vegyék, akkor olyan határozottnak kell lennie, mint Putyinnak.

A nemzetközi közösség válaszának arányosnak kell lennie. A csúcstalálkozók, kereskedelmi egyezmények törlése vagy a diplomáciai fórumokon (mint a G8-ak) való tagság megszüntetése nem elegendő. Csak olyan lépések, gazdasági szankciók adhatnak reményt arra, hogy a Kreml lemond expanzionista törekvéseiről, amelyek érintik az orosz polgárokat, akik elvégre szavazataikkal újra és újra Putyint juttatták hatalomra.
Milyen szankciók hozhatnak eredményt? Először is, Törökországnak le kellene zárnia a Dardanellákat az orosz hajók előtt, ahogy azt megtette a 2008-as orosz-grúz háború után. Akkor Törökország azért zárta le az Egyesült Államok előtt a Fekete-tengerre vezető utat, hogy megakadályozza annak beavatkozását, habár az USA – most már egyértelművé vált – nem is akart ilyet tenni. Most nemcsak az orosz hadihajók, hanem az összes kereskedelmi hajó előtt le kellene zárni a szorost. Ennek jelentős hatása lenne az orosz gazdaságra és Putyin katonai elbizakodottságára.

Törökországnak addig kellene lezárnia a szorost, amíg Putyin vissza nem hívja az orosz csapatokat a Krímből a szevasztopoli bázisra vagy orosz földre. Emellett Törökországnak az 5-ös cikkely alapján garanciát kellene kapnia a NATO-tól egy esetleges orosz fenyegetéssel szemben.
Másodsorban, Barack Obama amerikai elnöknek ugyanazt a fajta pénzügyi szankciót kellene kivetnie Oroszországra, mint amit Iránnal szemben alkalmazott annak nukleáris programja miatt. Ezek a szankciók tönkretették Irán gazdaságát. Azzal, hogy megtagadnák az amerikai pénzügyi rendszerhez való hozzáférést azoknak a bankoknak, amelyek orosz bankokkal vagy cégekkel kötnek üzleteket, olyan gazdasági káoszt idéznének elő, amelyet utoljára Oroszország a kommunizmus bukása után tapasztalt. Az orosz átlagemberekkel meg kell értetni, hogy milyen sokba kerül az nekik, ha Putyin folytathatja imperialista agresszióját.

Harmadsorban, Obamának egyértelművé kell tennie Kína számára, hogy mekkora szerepe van az eurázsiai stabilitásban. Putyin tragédiaként tekinthet a Szovjetunió szétesésére, azonban ez Kína számára a lehető legnagyobb ajándék volt geostratégiai szempontból. Egy csapásra egyszerűen eltűnt számára az a birodalom, amely több millió hektárnyi kínai területet ragadt el az évszázadok során, és amely atomcsapással fenyegette meg a népköztársaságot.

Azóta Közép-Ázsia független országai és még Ukrajna is jelentős kereskedelmi partnereivé váltak Kínának. Moszkva grúziai hódítása jelentős rosszallást váltott ki Kínában, amit a Kínával és Oroszországgal határos ex-szovjet államok regionális fórumának, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) háború utáni csúcstalálkozóján is lehetett látni. Oroszország ugyanis nyomást gyakorolt az SCO-ra, hogy ismerje el Abházia és Dél-Osztia függetlenségét, azonban az ennek nem tett eleget. A szervezet közép-ázsiai tagjai – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán – Kína támogatása nélkül nem szálltak volna szembe a Kremllel.

Most Hszi Csin-ping kínai elnöknek nem ilyen rejtett módon kellene reagálni az orosz törekvésekre. Valójában hamarosan kiderül az ENSZ-ben, hogy Kína mennyire tekinthető a nemzetközi közösség felelős szereplőjének, ahogy azt Peking magáról állítja. Kiderül, hogy Putyint fogja-e támogatni a nemzetközi jog semmibe vételében, vagy Ukrajna területi integritása mellett áll ki?

Vannak még egyéb lehetséges büntetőeszközök. A vízumot meg lehet tagadni az összes orosz tisztviselővel szemben. Be lehet fagyasztani a bankszámlákat, különösen azokat, amelyek a Putyinhoz közeli oligarchák pénzmosását szolgálják. Csak akkor fog ugyanis vereséget szenvedni Putyin, ha a következmények, különösen az elit számára, elviselhetetlenek lesznek.

A tétlenségnek nagy ára van. Japántól Izraelig számtalan ország az USA-ra hagyatkozik, amely azt vallja, hogy a béke megsértőivel szemben erőteljesen kell fellépni. Továbbá Ukrajna 1994-ben úgy egyezett bele a nukleáris fegyvereinek megsemmisítésébe, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország mellett Oroszország is garantálta területi integritását.

Amikor Chamberlain visszatért Münchenből, Winston Churchill azt mondta: „Ön a háború és a tisztességtelenség között választhatott. Ön az utóbbit választotta, de háborút fog kapni”. Obama és a többi nyugati vezető hasonló helyzettel néz szembe. Ha a tisztességtelenséget választják, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a meg nem fékezett Putyin végül még több háborút robbanthat ki.