A fiatalok kilátásai

A magyar fiatalok jelentős része kiábrándult az itteni demokráciából. Nagy részük politikailag passzív, az aktív választók pedig egyre nagyobb arányban fordulnak a radikális Jobbik felé. A fiatalok harmadik nagy csoportja kivándorol.

Bár az idei országgyűlési választások legfontosabb tényeit ismerjük, több részletkérdésről még csak hozzávetőleges információnk van. A közvélemény-kutatások ugyanakkor eléggé pontosnak bizonyultak ezúttal – feltételezhető tehát, hogy a különféle társadalmi csoportok választási preferenciáiról készült felmérések is érvényesek. Ezeknek a felméréseknek egyik szembeötlő, és igencsak aggasztó eleme a magyarországi fiatalok választói magtartására vonatkozik.

Először is, a 25 évesnél fiatalabbak választói aktivitása nagyon alacsony, bár ez nemzetközi összehasonlító kutatások szerint nem magyar sajátosság. A politikai passzivitás általában jellemző a kelet- és közép-európai fiatalokra, sokkal inkább, mint a nyugat-európai országokban. Ennél komolyabb gond, hogy a politikailag aktívabb magyar fiatalok jelentős része kiábrándultan viszonyul a mai magyar mérsékelt demokratikus pártokhoz. Közülük sokan nem csupán a vezető és a választásokon vitathatatlanul győztes kormánypártot vagy a szövetségben induló vezető baloldali ellenzéki pártokat nem érzik magukénak, hanem általában a demokratikus berendezkedésből is kiábrándultak. Ezt jelzi, hogy az elégedetlen és választóként aktívabb hazai fiatalok protest szavazatainak többsége minden valószínűség szerint nem a mérsékelt, demokratikus alternatívát kínáló LMP-hez, hanem a radikális Jobbikhoz került.

A magyar fiatalok jelentős hányadának elkeseredettsége növekvő migrációs szándékukban, és a ténylegesen emelkedő kivándorlási mutatókban is tükröződik a TÁRKI, illetve a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének adatai szerint. A felmérések szerint ma már a 40 év alatti magyarok több mint harmada tervez külföldi munkavállalást, és egyre többen vannak azok, akik véglegesen külföldön képzelik el felnőtt életük nagy részét. Fiataljaink migrációs szándéka a kétezres évtized eleje óta folyamatosan emelkedik, a válság periódusa óta pedig ugrásszerűen megnőtt. Az angliai és a németországi magyar kolónia gyarapodása persze nem feltétlenül jár csak kedvezőtlen hatásokkal. Lengyelország például 5-10 évvel ezelőtt a mai magyar folyamatokhoz hasonló kivándorlási tendenciákat tapasztalt, az utóbbi időben viszont a lengyel migrációs folyamatok lényegesen megváltoztak. Egyrészt a külföldön tapasztalatot szerzett lengyel fiatalok egy része visszatért hazájába, másrészt Lengyelország egyre többeknek jelent vonzó bevándorlási célpontot is. Ennek a folyamatnak azonban elengedhetetlen része volt, hogy Lengyelország az elmúlt években sokkal több fiatalnak kínált vonzó perspektívát mint korábban. A képzett lengyel fiatalok egyre nagyobb aránya élhette meg azt, hogy munkaerő-piaci kilátásai saját országában is reménykeltőek. A lengyel folyamatok pozitívuma a javuló üzleti környezet mellett visszavezethető az oktatási rendszer sikereire is: az iskolát korán elhagyó lengyel fiatalok aránya csupán 5-6 százalék között mozog, szemben a magyarországi 11-12 százalék közötti, vagy a dél-európai országokban tapasztalható 20 százalék körüli aránnyal.

Mindezek alapján alapvetően kérdéses, hogy a felsőfokú végzettségűek arányának szűkítésére irányuló hazai oktatáspolitikai intézkedések jól kezelik-e a fiatalok problémáit. A nemzetközi tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a sikert inkább a közoktatásból korán kikerülő, lemorzsolódó fiatalok oktatásban, képzésben tartására fókuszáló oktatáspolitikai lépésektől lehetne remélni. Így ugyanis a képzetlen magyar fiatalok érdemi perspektívák nélkül maradnak, a képzettek pedig egyre nagyobb arányban elvándorolnak. Fordulat kell tehát ahhoz, hogy fiataljaink itthon boldogulhassanak, és ne legyenek elégedetlenek a magyar demokráciával.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.

Megjelenés minden szerdán.