A kormányon is múlik

Chikán Attila közgazdász professzor és csapata 300, zömmel magyar tulajdonú vállalat mintegy 1200 vezetőjének véleményét kérte ki egy nagyon hosszú, sok kérdést tartalmazó kérdőív keretében. Az eredmény akár biztató is lehet: a vállalatok 80 százaléka szerint saját iparágában a hazai átlagszínvonal megfelel a fejlett országok azonos iparágában tapasztalhatónak, vagy meghaladja azt. Az egyes cégek a különböző teljesítménymutatók 31-48 százalékában érzik magukat az iparági átlag felett, s csak 4-16 százalékban alatta. Van itt önbizalom, nem is kevés. De ha a vállalatok ennyire kiválóak, miért gyengélkedik a magyar gazdaság?

Bár tavaly már elkezdődött a növekedés, de az elmúlt évek lehangolóak voltak. Márpedig a magyar gazdaság teljesítménye a vállalatok eredményétől függ. Tehát valami nem stimmel: a mostani remek vállalati önkép és a valódi produktum mintha ellentmondásban lenne.

Bár… A felmérésnek volt egy eleme, mely a gazdasági környezetre kérdezett rá. Itt már sokat sejtető a kialakult kép: a válaszolók 80 százaléka szerint a kormányzat működése nem járult hozzá kedvezően a vállalatok eredményes működéséhez… És még az is többségi vélemény, hogy az elhúzódó válság fő okait belföldön kell keresni és nem a nemzetközi környezetben. Ám hogy ne megint a bankokra, meg a hitelhiányra terelődjön a gyanú, a válaszolók leszögezték: nem pénzügyi-finanszírozási feltételek nehezítik elsősorban a növekedés beindulását. Inkább az adórendszer változásai, meg a forint árfolyam ingadozásai…

A külföldi befektetők is derűlátóbbak a gazdasági kilátásokat illetően, mint voltak egy évvel ezelőtt, így az üzleti hangulat is sokkal jobb a tavalyinál - ez már a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara szokásos, éves felméréséből derül ki. Ám a nagy-nagy optimizmus, kedvező változás sem helyezi vissza Magyarországot a régió vezető országai közé, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia és még Horvátország is megelőz bennünket. A régi dicsőség megközelítéséhez-eléréséhez több kellene, például a kormányzati munkában. Ha ugyanis a kormányzathoz kapcsolódó tényezőket vesszük szemügyre, még van elégedetlenség: az adórendszer, a közigazgatás és a gazdaságpolitika kiszámíthatósága az a terület, ahol a negatív válaszok maradtak többségben. De ha a korrupcióról, a közbeszerzésekről és az átláthatóságról alkotott képet nézzük, akkor inkább romlást érzékelünk az egy évvel korábbi állapotokhoz képest.

A tanulságok levonása ezek után akár egyszerű is lehetne: a vállalatoktól, a külső körülmények alakulásától függő tényezők bíztatóak, ám a kormányzati munka minősége kifogásolható. A német kamara tájékoztatóján Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mégis elégedetten konstatálta: a befektetői hangulatindex és a magyar bruttó hazai termék (GDP) alakulása összhangban van. A kritikát is meghallva, megígérte: a szabályozási és az intézményi környezetet javítani fogják. Így legyen.

A két felmérés ugyanis sok közös vonást mutat: a cégek bíznak saját teljesítményükben. Csak a kormány keresztbe ne tegyen… S bár most ígéretes mértékletesség van kilátásban, de a múltban túl sok volt a hirtelen, ötletszerűen bevezetett változás. Ezen – elvileg – könnyű javítani. Most a kormánynál a labda. Pontosabban majd az új kormánynál lesz. Ha tényleg fontos, hogy az ország hosszú távon is fenntartható növekedési pályára álljon, akkor szakít az eddigi, sokszor adhoc gazdaságpolitikával. Ehhez kell némi önkritika. És a jogos kritikák elfogadása. Kell a változatás képessége, a változtatás akarása. Ha ez megvan, utána már nem lesz nehéz egy vállalkozásbarát gazdaságpolitika megvalósítása.