A vidéket kell támogatni

Naptári értelemben már megkezdődött a 2014–2020 közötti programozási időszak az Európai Unióban. Magyarországon még nem indult el a következő hétéves ciklusban elérhető, hazai forrásokkal is kiegészülve összesen 7480,2 milliárd forint támogatási összeg pályáztatása. A konkrét felhívásokra ugyanis még várni kell. A magyar kormány március 7-én nyújtotta be azt a Partnerségi Megállapodást Brüsszelnek, amely alapján megkezdődhettek a támogatásokkal kapcsolatos hivatalos egyeztetések.

A Partnerségi Megállapodás már felsorolásszerűen tartalmazza azokat az operatív programokat, amelyek keretében a konkrét pályázati felhívások megjelennek majd. Ezek alapján azt tudjuk, hogy a korábbi 16 helyett 7 operatív programba lesznek sűrítve a pályázati kiírások. A gazdaságfejlesztés területén paradigmaváltás következik be, hiszen a tervek szerint az összeurópai források 59,2 százalékát (4431 milliárd forint) fordítják majd gazdaságfejlesztésre. Ez három operatív program között oszlik meg. A legjelentősebb forrásokat a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) tartalmazza, amelybe 2718,5 milliárd forintot allokálnak. A második a listában a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP), melyben 1157 milliárd forint lesz elérhető. A legkisebb összeg a gazdaságfejlesztési programok közül a Versenyképes Közép-Magyarországi Operatív Programban (VEKOP) lesz elérhető, amely 269,3 milliárd forintból gazdálkodhat. Az első két operatív program várhatóan csak a konvergencia régiókban lesz elérhető, azaz a hat vidéki régióban, így budapesti és Pest megyei megvalósítási helyszínnel nem lesz pályázható. Budapesten és Pest megyében tehát sokkal kisebb támogatáshoz juthatnak a cégek a vidéki térségekhez képest. Miközben a vidéki régiókban körülbelül megháromszorozódik az elérhető támogatás összege, addig a Közép-Magyarországi régióban a 2007–2013 között elérhető 419 milliárdhoz képest jelentős visszaeséssel kell számolni. Ennek magyarázata nagy on egyszerű.

Ki kell mondani, hogy a Közép-Magyarországi régió, természetesen elsősorban Budapestnek köszönhetően, EU-s terminológiával élve fejlett régió. Ezt alapozzák meg az Európai Unió statisztikai adatai is, miszerint az Unió GDP átlagának 110 százalékát is elérte már a régió fejlettsége.
Ebből a következőket vonhatjuk le: A Budapestet és Pest megyét magában foglaló Közép-Magyarországi régió fejlődött a legtöbbet a 2007-es pályázati rendszer elindulása óta, hiszen egy magas bázisról tudott még 7 százalékot nőni, amelyre egyetlen nagyon alacsony bázissal induló vidéki régió sem volt képes. A legnagyobb fejlődést magához képest a második leggazdagabb régió, Nyugat-Dunántúl mutatta be 6 százalékos növekedéssel. De voltak olyan régiók, amelyek 1-2 százalékot növekedtek csak, vagy szembetűnő az Észak-Magyarországi régió kilátástalan helyzete, amely egyetlen százalékkal sem zárkózott az európai átlaghoz, így a 2007-es és a 2011-es adatok szerint is csak az unió fejlettségi átlagának 40 százalékát produkálta (ennél csak Bulgáriában és Romániában vannak szegényebb régiók a 28 uniós országban).

Sokan felháborodva teszik fel a kérdést: miért csökken drasztikusan a Közép-Magyarországi régióba irányuló EU-s források összege? Sajnos be kell látni, hogy vidéken – egy-két gazdasági gócpontot leszámítva (Győr, Kecskemét, Székesfehérvár) – még bizony nagyon sokat kell tenni azért, hogy ezek a térségek egyáltalán megkezdjék a felzárkózást az uniós átlaghoz. Így nincs mit tenni, el kell fogadni – mint ahogy a Brüsszellel való tanácskozás során a kormánynak is el kellett fogadnia – a tényt, hogy a statisztikai adatok alapján a Közép-Magyarországi régió uniós mércével mérve egy fejlett régió. Az uniós pályázati rendszert megalapozó regionális politika célja pedig a régiók közötti fejlettségi különbségek csökkentése, ezen célok elérése végett muszáj a magyarországi elmaradott vidéki régiók gazdaságát sokkal jelentősebb összegekkel támogatni, mint ahogy az korábban történt.