Csak józanul - Pálinkafronton egyelőre nincs miért koccintani

Ha kevesen emlékeznek is rá, érdemes visszaidézni azokat a derűs másodperceket, amikor a második Orbán-kormány első, 29 pontos akciótervét ismertette a parlamentben a miniszterelnök 2010 júniusában. A képviselők közül néhányan gúnyosan felhördültek, a kormánypárti többség viszont elégedetten nyugtázta, hogy már a kilencedik pontban Orbán Viktor megcélozta a szabad pálinkafőzés jogának visszaadását a magyaroknak.

Egyébként maga Orbán is majdnem elmosolyogta magát, amikor bemondta a tétel mondatot, de aztán újra szigorúra rendezte arcvonását, hiszen került még szóba ennél sokkal fajsúlyosabb kérdés kedvezményes családi adózásról, a társasági adó csökkentéséről, és ki hinné, a rezsicsökkentés megalapozásáról is, amikor a közüzemi díjak befagyasztásának szükségességét hozta szóba.

A pálinkaügy egyelőre a torkunkon akadt. Még meg sem alakult a harmadik Orbán-kormány, máris van egy újabb terület, amelyen folytatni fogják a „szabadságharcot” a jobban teljesítő országért, a magyarokért a bürokratikus, sok mindent nehezen megemésztő Európai Unióval szemben. Más kérdés, hogy a kormány az adómentes házi pálinkafőzés bejelentésének első pillanatától tudta, hogy az uniós jogot sért. Volt éppen elég a kormányban és a kormánypártban helyet foglaló jogi végzettségű ember, hogy utánanézhetett a szabályoknak. De az is más kérdés, hogy az uniós politikában (is) a menjünk neki, ha nem tetszik nekik, majd kiverekedjük magunknak szemlélet uralkodott már 2010-ben is, és a helyzet azóta mit sem változott. Az teljesen természetes, ha Brüsszel valamit ad (ugye, ezért vagyunk tagok), ha viszont kukacoskodik, nem akarja elfogadni a nemzetállamok érdekérvényesítő törekvéseit, akkor jön a szabadságharc.

Az uniós jog szerint házilag sem lehet jövedéki adómentesen pálinkát főzni (sem otthon, a magunk vásárolta készülékekkel, sem bérfőzést igénybe véve), és ez a jog attól nem változik meg, hogy egy kormány másként gondolja és önkényesen a saját akarata szerint új rendeleteket alkot. Az orbáni európai uniós politika viszont pont erre épül. Brüsszel működése valóban túlpolitizált, a legfontosabb ügyekben (lásd: ukrajnai válság kezelése) is az ésszerűségnél lomhábban reagál a szervezet, hát még olyan kis kérdések megválaszolásában, mint történetesen a magyar pálinkaügy. Egyébként a kérdéskör megvitatására és felülvizsgálatára van mód az uniós irányelvek részbeni megváltoztatásával 2016-ig, de az olyan távolinak tűnik, hogy addig nem lehet kétségek között hagyni a szabad pálinkafőzésre buzdított magyarokat.

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter az Európai Bíróság döntését egyenesen felháborító provokációként értékelte, szerinte nem engedhető meg, hogy kampánycélok áldozatául essenek a magyar érdekek, hiszen az „ötven literes pálinkatörvény” igazi sikertörténet. Ebből egyenesen következik, hogy a kormány megvédi a négy évvel ezelőtti pálinkaliberalizációt.

Ez világos beszéd, csak a sejtetés nem világos a kampánycélokkal, hiszen az Európai Bíróság nem azért hirdet ítéletet, mert közelednek az uniós választások, hanem azért, mert a procedúra végére jutott. És ez a bíróság nem fogadta el azt az érvelést, hogy egy hungarikum esetében automatikusan adómentesség járna.

A pálinkakérdés egyébként erősen nem csak érzelmi kérdés (a magyar imád otthon pálinkát főzni és amúgy koccintani is vele), hanem jogi és gazdasági vonzata sem lebecsülendő. A költségvetés milliárdoktól esik el a pálinkaadó hiánya miatt, de ennél sokkal nagyobb gond és többet vesz el a közös konyhapénzből, hogy a pálinkás feketegazdaság a 2010-es változtatások után is burjánzik, az ellenőrzési mechanizmus nem elégséges, a kiskapuk nyitva maradtak. Ezt is végig kellene gondolni. Józanul.