Egyharmad, kétharmad

Nyugodt, már-már derűs percek, elégedetten nyilatkozó politikusok, mintha nem is Magyarországon lennénk. Pedig csak annyi történt, hogy a parlamentbe jutott pártok képviselői pénteken megállapodtak a bizottsági rendről, a kormánypártnak tíz elnöki szék jutott, az ellenzékieknek öt. Ment minden, mint a karikacsapás, még arról sem volt vérre menő vita, hogy ki elnökölje a nemzetbiztonsági grémium munkáját. Nahát!

Egy hét múlva, május 6-án megtartja alakuló ülését az új, 199 képviselőre apasztott létszámú országgyűlés, s még tán arra is van esély, hogy a kétharmados többség nem söpri le a heti ülésezést, pedig megtehetné. Hogy olcsóbb lesz-e az új parlament munkája a kevesebb képviselővel, majd elválik. A takarékos állam, takarékos kormány, takarékos parlament ideája mindenesetre üdvözlendő, még ha nem is biztos, hogy valós szándék van a megvalósítására.

Az viszont biztos, hogy az országgyűlésben részben más szabályok szerint dolgoznak majd. Az előző ciklusban a parlament szabályos törvénygyárként ontotta magából a rendeleteket, a kétharmad olykor kabaréba illően, a szavazás előtt percekkel forgatta ki és fel az általa beterjesztett javaslatokat. Ennek most vége, utolsó pillanatban csak rendkívüli esetekben lehet belenyúlni a tervezetbe, a munka jelentős része a bizottságokban folyik majd, a múlt pénteki derűs pillanatok után majd ott eshet ismét egymásnak kormánypárt és ellenzék.

Alakul egy csúcsbizottság is, amelyben a törvényeket készítik elő, és újoncként bemutatkozik a vállalkozásfejlesztési bizottság. Előbbiben dőlnek el a legfontosabb kérdések, utóbbi pedig a legkényesebb helyzetben van, hiszen a munkahelyteremtés kérdéseivel foglalkozik, amire az újabb és újabb ígéretek fényében mindenki különösen figyel.

Nem irigylem az új parlament képviselőit. A kormánypártiakat azért, mert a kétharmad könnyen fölényessé tud tenni, míg az ellenzékieket az egyharmad a kilátástalanság felé hajthatja négy éven át. Pedig az nagyon hosszú idő.