Az élet a publicisták kezére játszott, amikor Hellász egyszerre két hírrel a címlapokra került: egy dühös görög bombát robbantott a nemzeti bankjuk épülete előtt, valamint bombasikernek minősült az államcsőd óta első piaci kötvénykibocsátás.
A hárommilliárd eurós görög kötvény-kibocsátási keretre 20 milliárd igény érkezett, az öt éves futamidejű papír hozamszintje 5 százalék alatti: ez még messze nem a német (másfél százalék), sőt még nem is lengyel (négy százalékos) szint, csak olyan, mint a magyar – ám most nem rólunk szól a történet.
De vajon az európai periféria bajba jutott államainak talpra állítása valóban jól halad? Vagy csak a mohó hozamvadászok kezdik újra az ismert történetet? Az ünnepelt kötvényügy ellenére nyilvánvaló, hogy a görögök válságának kezelése nem lett siker, míg az írek valóban túljutottak a nehezén, a spanyol gazdaság is növekedési pályára került, és immár nem a buborékhajlamos építőiparnak, hanem az ipari kivitel felfutásának köszönhetően. Ám gyors görög sikerben csak a nagyon optimista (vagy a nagyon tájékozatlan) hihet.
Amikor 2010-ben az IMF és az európai intézmények nekiláttak a csődhalmaz menedzselésének, 3-4 százalékos visszaeséssel és legfeljebb 15 százalékos munkanélküliséggel kalkuláltak. Tavalyig kumulálva húsz százalékkal esett a görög GDP, a munkanélküliség pedig 27 százalékos. Erről persze megint itteni ügyeink jutnak eszembe: 1990-ben az IMF (és mások) előrejelzései a lengyel, a magyar esetben egy-két éves szerény, 3-4 százalékos átmeneti visszaeséssel számoltak, lett belőle nálunk kumulált mínusz 18 százalék, ha hinni lehet az akkori statisztikai rendszernek.
Ám vissza Hellászhoz: az államadósság/GDP ráta ilyen körülmények között aritmetikailag képtelen volt idáig javulni, holott az európai megszorítási (austerity) politika célja pont a szuverén adóssághányad visszaszorítása lett volna. A megszorítás ellenzői triumfálhatnak a görög ügyben is. Akkor már csendesebbek, ha az a kérdés, mi mást lehetne tenni.
Hiszen ha a bajokat az államok túlzott eladósodása okozta, vagy ha az egyéb gondokkal egy időben kritikusra duzzadt az államadósság, akkor nyilván nem megoldás a megszorítás ellentéte, a további eladósodás. Marad az, ami hatalmas társadalmi veszteségek árán zajlik a peremországokban: a munkaerő-piaci merevségek feloldása (ami persze eufemizáló körülírása az addigi munkavállalói jogok megnyirbálásának), az építkezési buborékok és a téves beruházások következményeinek fájdalmas felszámolása, az adóbehajtás korszerűsítése, a korábbi jóléti juttatások egy részének visszavétele.
A most munkaképes korúakat és a mai görög fiatalokat nyilván nem vigasztalja, hogy a megelőző néhány évtizedben az akkori generációk a képességeik felett éltek, és most sajnos vissza kell adni egy kicsit a megalapozatlan jólétből. Kétséges, inkább csak remélhető, hogy a válságról válságra bukdácsoló társadalmakban lesz elég béketűrés és önfegyelem – a nemzeti bank előtti robbantás nem erre utal – az első tényleges eredmények kivárására.
Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az egymást váltó görög kormányok nem manipulálnak statisztikákat, hanem a valós helyzet ismeretében nekilátnak a nyilvánvaló hibák felszámolásának. Ha nem hagyják az állami hivatalok felduzzadást, az adóelkerülés gyakorlatának megszilárdulását, az uniós támogatások elfolyását, és nem követik el mindazt a hibát és mulasztást, ami a versenyképességi romláshoz vezetett. Mert az államadósság már csak következmény, noha egy ponton a mértéke maga is további bajok oka lesz.
A görög ipar termelés harmadik hónapja növekszik, és idénre némi gazdasági növekedés várható. Az egész déli periféria figyelemre méltó kiviteli adatokat produkál. Egyfajta megkésett rezsimváltás zajlik. A friss adatok arra még nem adnak választ, hogy vajon a krízis hatására végbemegy-e mindaz, aminek meg kellene történnie ahhoz, hogy beinduljanak az egymást erősítő körök.
VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.