HAJÓS ANDRÁS Annak idején csak megvetően tudott szólni a Néphadseregről, nem is öltött katonaruhát.

– Zsák a kézbe, Hajós közkatona, öltözés, pakolás!

– És hol a szék, ahová leülhetek? Fogadjunk, hogy van székük az újoncoknak!

– Már kezdi a szövegelést? Tíz fekvőtámasz!

Hajós András belépője tökéletesre sikerült, úgy tűnik, már az első fél órában Énekes főhadnagy szívébe lopta magát. Hogy mindez csupán játék a tévénézők kedvéért vagy a kiképző hadnagy a valóságban sem kíméli az újoncokat, rejtély. Ami biztos: az énekes-showman a SuperTV2-n látható műsorának kedvéért két napra igazi katonává változik, aki ugyanúgy teljesít minden feladatot, mint bármely más egyenruhás, aki a 88-asokhoz jelentkezik. És ugyanúgy viseli is tettei következményeit...

A Hajós a dobozban című televíziós műsor helyszíne ez alkalommal Szolnok, a MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj „otthona”. Nem könnyű terep egy civil számára, az itt szolgáló katonák motiváltsága és felkészültsége a híres amerikai elit kommandós alakulatokéhoz hasonlít. Vajon Hajós András megállja a helyét az egyenruhások között, vagy idő előtt bedobja a törülközőt? Kíváncsian figyelem... a fekvőtámaszokat hősiesen, vöröslő arccal nyomja.

– Esővédő, zubbony, póló, könyökvédő, 88-as pajzs, gyalásó (gyalogsági ásó). Haladjunk már! – noszogatják Andrást, miután föltápászkodik. Pakol, zsákja egyre tömöttebb. De csak egy ideig, mert véletlenül sikerül kiborítania tartalmát.

– Na tessék, ez is… Fegyvert ne hagyja itt! Milyen katona maga? – szólnak utána, amikor kifelé indul. A kamera megáll, szünet. Odasomfordálok Hajóshoz, hogy megkérdezzem, volt-e katona valaha. Mert bár nem vagyok nagy katonai szakértő, de nem úgy tűnik.

– Soha, egy percet sem. Ifjúkoromban leginkább a megvetés hangján tudtam csak nyilatkozni a Magyar Néphadseregről, jobbnak is láttam elkerülni. Maradtam szemüveges egyetemista – legyint, közben igyekszik kihulló félben lévő holmijait visszaszuszakolni a zsákba. Nem is zavarom, inkább Pintér Ferenc alezredeshez fordulok, aki tanácsokkal látja el a stábot.

– A 88-asoknak tényleg van egy újonccsapatuk, András ide lett beosztva. Még ha nem is hiszi magáról, de szerintem jó katona lesz belőle. Hogy valóban azzá váljék, erről Énekes Ede főhadnagyunk is tesz...! Most menjünk, nézzük meg a szállást!

A stáb pillanatokon belül eltűnik, újoncunk még mindig a zsákjával a kezében álldogál, szemmel láthatóan tanácstalanul.

– Foglalkozzatok már néha velem is, úgy állok itt, mint egy faszent! – fakad ki, de ezt már csak a környék madarai hallhatták, no és én. A valóság és a megjátszott helyzetek teljesen összemosódnak…

Utolérem az operatőrt és a technikust. Felteszem nekik a kérdést: vajon lesz-e Andrásnak elég türelme mindezt végigcsinálni?

– Nem tehet mást, reméljük a legjobbakat! – rántják meg lazán a vállukat, elintézve a témát. Közben elérjük a kaszárnyát, megkeressük a hálóhelyiséget.

7-es szoba, 8-as szoba, csizmamosó. Van csizmamosó helyiség?!

– Hogyne lenne! Mert, hol lehetne máshol csizmát mosni? – magyarázzák a jelenelévők. Logikus…

Hajós közkatona szobája olyan, mint a többi: szűk, alig bútorozott és négyágyas. A régi lakók megdöbbennek az új szobatárs láttán, majd az egyik kaján vigyorral a fülembe súgja:

– Biztosan szórakoztató esténk lesz!

Egy egyenruhás hölgy érkezik, jelentőségteljesen a műsorvezetőre néz.

– Mit érdemel az, aki képes a hivatalos azonosítóját elhagyni?

Lassan kezdem azt hinni, ilyeneket tényleg nem lehet megjátszani, András a valóságban is ilyen… hogyan is fogalmazzak… antikatona.

Miközben a showman ismerkedik a fiúkkal, én is érdeklődök erről-arról. Kiderül például, az a lábbeli, amit András hamarosan a lábára húz, az a honvédség hivatalos „büdösödő” bakancsa. Erre (és másra) Hajós is rákérdez az egyik szobatársnál.

– Nem törte még fel a lábad?

– De. Ám, ami vérzik, az nem fáj! – így a „megnyugtató” válasz, amin András gondolkodóba esik.

– Nem azt akartad mondani, hogy ami vérzik, az egy idő után nem él?!

Mivel hamarosan kezdődik a kiképzés, mindenkinek át kell öltöznie. Igen, a műsorvezetőnek is.

– Fiúk, mit kell felvennem? Hipotalamuszom tele lett vérrel, miközben nyomtam a fekvőtámaszokat, nem figyeltem az eligazításon. Mi? A fegyvert mindenhová magammal kell vinni? Még a vécére is?! – kérdezi megdöbbenve, majd elhatározza, az a legjobb, ha mindent magával visz, akkor nem hibázhat.

– Te tudod, te fogod cipelni! – hangzik a rezignált megjegyzés. Tamáshoz fordulok, kíváncsi vagyok, mi az első benyomása Andrásról. Elárulja, szerinte teljesen jó fej. És magas. Nem kicsit...

– Hé, fiúk, nem tudom az övemet bekapcsolni! – Tamás máris megy segíteni, jó katonához méltóan. Mert minden újoncnak célszerű rendesen kinéznie, Énekes főhadnagynak nem kell megjátszania, ha kiabál. Tudja ezt a műsorvezető is, aki éppen emiatt igyekszik maximálisan megfelelni az elvárásoknak. Csakhát... nem megy ez olyan könnyen. Itt is, ott is kuncogás hallatszik, persze diszkréten, Hajóstól elfordulva.

– Ne röhögjetek már csajok, úgyis visszakapjátok! Várjatok csak, legközelebb női börtönbe megyünk forgatni! – fenyegetőzik András, erre mindenkiből kitör a röhögés. Úgy tűnik, humorral még a legkétségbeejtőbb helyzetből is győztesként lehet kijönni.

– Zenekarunk neve. Zenekarnév. Zenekari elnevezés. Sütifajta. Speciális csavar (lat.), második jelentése (orv.) feltűnési viszketegség. Zenélésünk hobbinak indult, és sok tekintetben még most is az, nem akartunk semmilyen stílusnak megfelelni, ez lett belőle – mesélte még régebben András, aki 2002-ben vett irányt a média felé. Számos tévés műsorban tűnt fel, filmszerepei után is nyitottan fogadta és fogadja a kritikát.

– Igyekszem minden visszajelzésből a számomra leghasznosabbat leszűrni. A tükör kegyetlen dolog, de ha koszos orral mész ki az utcára, az kínosabb... – vallja Hajós, akit mára már sok százezren ismernek szerte e széles hazában. Egyszer megkérdezték tőle, vajon sztár-e. Sajátos, igazi „hajós” választ kapott az érdeklődő.

– Egy sztártól ilyesmit senki nem merne megkérdezni. Kösz a választ!

– Zenekarunk neve. Zenekarnév. Zenekari elnevezés. Sütifajta. Speciális csavar (lat.), második jelentése (orv.) feltűnési viszketegség. Zenélésünk hobbinak indult, és sok tekintetben még most is az, nem akartunk semmilyen stílusnak megfelelni, ez lett belőle – mesélte még régebben András, aki 2002-ben vett irányt a média felé. Számos tévés műsorban tűnt fel, filmszerepei után is nyitottan fogadta és fogadja a kritikát.

– Igyekszem minden visszajelzésből a számomra leghasznosabbat leszűrni. A tükör kegyetlen dolog, de ha koszos orral mész ki az utcára, az kínosabb... – vallja Hajós, akit mára már sok százezren ismernek szerte e széles hazában. Egyszer megkérdezték tőle, vajon sztár-e. Sajátos, igazi „hajós” választ kapott az érdeklődő.

– Egy sztártól ilyesmit senki nem merne megkérdezni. Kösz a választ!-->