Jegybanki terelőakció

„Egész jó, különösen ahhoz képest, amit a meghívó alapján vártunk” – sóhajtott fel egy elemző kolléga a múlt csütörtöki váratlan jegybanki bejelentés után. Előző este ugyanis sokunknak szorult össze a gyomrunk, miután megkaptuk a jegybank „Önfinanszírozási koncepció és az ezt elősegítő jegybanki eszközök bemutatása” címmel másnap reggel 8 órára meghirdetett háttérbeszélgetésre szóló meghívót.

A kezdeti aggodalmakra magyarázatot adhat, hogy egy évvel ezelőtt már felröppentek olyan találgatások, hogy a jegybank frissen hivatalba lépett vezetése szeretné „kiűzni” a kereskedelmi bankokat az irányadó eszköznek tekintett 2 hetes jegybanki kötvényekből, nem utolsósorban azért, mert a Magyar Nemzeti Banknak tartós veszteségforrást jelent a magas devizatartalék miatt felduzzadt 2 hetes állomány. Akkor sokkal drasztikusabb eszközökről is lehetett hallani, amelyek a bankok működésére és a forint árfolyamára nézve is óriási kockázatot jelentettek. Végül az MNB új vezetői elálltak attól, hogy egy kemény piaci belépővel hívják fel magukra a figyelmet.

Szerencsére az elmúlt 1 évben sikerült „megszelídíteni” a kezdeti ötleteket. A mostani lépések jóval piackonformabb módon próbálnak meg elérni több kívánatosnak tartott célt: egyrészről a jegybank mérlegének szűkítését (a 2 hetes MNB-kötvény és a devizatartalékok párhuzamos csökkentésén keresztül), másrészről az államadósság belföldi finanszírozásának növelését.

A lépések értékelésében a mérleg pozitív oldalán áll a bruttó külső adósság csökkenése és az államadósság növekvő arányú belső finanszírozása, ami jó pontot jelenthet a hitelminősítőknél. Vannak ugyanakkor kockázatok és költségek is. Az egyik legfontosabb, hogy a nemzetközi összehasonlításban továbbra is magas államadósságunk amúgy is túlságosan rövid átlagos hátralévő futamideje tovább csökkenhet. Az Államadósság Kezelő Központ ugyanis le fog állni az eddig főként külföldieknek eladott hosszabb futamidejű devizakötvények kibocsátásával, a helyükre belépő belföldi szereplők viszont várhatóan a rövidebb futamidejű papírokat fogják preferálni, ami nagyobb megújítási kockázatot jelent. 

A másik rizikófaktor, hogy a középtávon várható nagyobb forintpiaci kínálattól esetleg „megijednek” a forintpapírokban már nagyobb pozíciót tartó kül- és belföldi befektetők. Ezt a kockázatot jelentősen csökkentheti, hogy az ÁKK az első megnyilatkozások alapján rugalmas kínálattal próbálja elkerülni annak látszatát, hogy a jövőben sokkal több hosszú forintkötvényt szeretne piacra dobni.

Ugyancsak kérdéses, hogy a bankok mennyire rugalmasan tudnak reagálni a jegybank által kialakított új játékszabályokra. Főként a külföldi hátterű bankoknál lehet probléma, hogy a tulajdonosok adnak-e magasabb limitet olyan forintkötvények tartására, ami a szemükben magasabb kockázatot jelent, mint az eddig likviditáskezelési eszközként tartott 2 hetes jegybanki kötvény. Az is előfordulhat, hogy egyes bankok a forintkötvények tartásával vállalt többletkockázatot a hitelezés feltételeinek szigorításával próbálják ellensúlyozni, ami nemkívánatos mellékhatásként jelentkezhet.

A forintra nézve is vannak kockázatok: rövid távon a 2 hetes kötvények külföldi tulajdonosainak egy része kiszállhat a forintból (átmeneti kockázat), a bejelentés után a rövid állampapíroknál látott hozamcsökkenés tovább gyengítheti a forintkamatok vonzerejét, emellett a deviza-alapú forrásbevonás megszűnése közép- és hosszabb távon csökkentheti a forintkeresletet.

Mindezen kockázatokat jelentősen mérsékelhetik a jegybanki eszköztár meglévő és újonnan bejelentett elemei. Összességében úgy látom, hogy az érintett szereplők konstruktív és rugalmas hozzáállása esetén a lépések haszna meghaladhatja a felmerülő költségeket.