Magyar győzelem

Vélhetően kisebbségi komplexusból fakadó tipikus magyar szokás, hogy azonnal győzelmi jelentést közlünk, amint valami kicsit jobb, mint korábban volt. Nem hiszem például, hogy a londoni vagy berlini reptéren is olyan fontosságot tulajdonítanának az aktuális forgalmi adatoknak, mint Budapesten, ahol ha kijön egy kedvezőnek beállított márciusi statisztika, akkor rögvest dicshimnuszt zengenek a turizmus szárnyalásáról. Pedig mindössze annyi történt, hogy az év harmadik hónapjában egészen pontosan 662 ezer érkező és induló utas vette igénybe a Budapest Airport terminálját.

Bécsben vagy Prágában erről nem adnának ki semmit. Minden csak tálalás kérdése. Így azt is pozitív színben lehet feltűntetni, hogy idén nyáron 37 légitársaság 85 célállomásra kínál utakat Budapestről. Elsőre ez így soknak tűnhet, de ha hozzátesszük, hogy Bécsből 135 városba lehet repülni, akkor máris nevetségessé válik a győzelmi jelentés.

Ambiciózus célok kitűzésében is mindig erős volt a magyar gazdaság és turizmus. A reptéren például azt szeretnék elérni, hogy a mostani 8,5 millió utasról 2018-ra már 10,9 millió utas legyen. Ezt a számot még akkor sem sikerült megközelíteni, amikor még létezett a Malév és nem volt lelakatolva Ferihegyen az egyes terminál.

Az ágazat és a kormány tervei szerint a turizmus GDP-hez való hozzájárulását a jelenlegi 8,8 százalékról 10 százalékra növelnék. Ha ez sikerül, akkor az inkább a többi ágazat gyengeségének lesz köszönhető. Tengerünk vagy síelhető hegyeink ugyanis előre láthatóan nem lesznek.

A charterpiac állapotáról pedig sokat elárul, és már ennek is örülni kell, hogy évtizedes várakozás után a horvát tengerpartra is lehet repülni. Bécsből ez sem lenne szenzáció, ott inkább annak tapsolnak, hogy közvetlen járat lesz a Maldív-szigetekre. Persze ha a SZÉP-kártya forgalmának növelése a fő prioritás, akkor még jól is jön, ha túl sok magyar nem lát világot.