Nem sakk és nem is póker lesz a következő négy év

Az állam egyre fontosabb szereplője lett a magyar kapitalizmusnak. Ez juthat eszébe a legtöbbeknek, akik Orbán Viktor második kormányának intézkedéseit veszik sorra. Ebben az időszakban kiderült, hogy nem mindig a piac az úr. Már 2010 nyarán elküldtük az IMF-et, és eldobtuk a konszolidációs programjukat. Persze, amikor fordult a széljárás, és talicskával hordták ki a pénzt Magyarországról még az egyszerű emberek is, akkor egy kis időre szóba álltunk a valutaalappal, még egy hitelkeretet (védőhálót) is kértünk volna, vagyis úgy kellett tenni, mintha feladnák a „szabadságharcot”.

De igazából sosem tettük. Folyamatosan harcoltunk az államadóssággal, a multikkal, akik Magyarországon vannak, a külföldi tulajdonú bankokkal, a „spekulánsokkal”, vagy éppen az EU-val romlott a viszony. Az államadósság nem vette zokon, hogy harcban állunk vele, általában csendben tűrte a kritikát, ahogy a spekulánsokat sem érdekelte, mit mondanak róluk Magyarországon. Néha azért gyengítették a forintot meg a BUX-ot, amikor például egy kormánypárti politikus Magyarországot Görögországhoz hasonlította, vagy kivetették a válságadókat, vagy akkor, amikor híre ment a végtörlesztésnek. Az EU néha szólt, ha nem tetszett neki valami. Kötelezettségszegési eljárást indítottak, védték a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, vagy az új alkotmánnyal volt bajuk.

Ám a kormány könnyen véghez tudta vinni azokat a lépéseket, amelyek alapvetően megváltoztatták az intézményrendszert. Ehhez nagy szüksége volt arra, hogy a spekulánsok jórészt „beletörődjenek” a kevéssé piacbarát intézkedésekbe. Legfeljebb kicsit magasabb kamatot kértek, amikor kötvényeket adtunk el.

Ez már a múlt. De bízhatunk abban, hogy a jövő picit más lesz? Hogy kiszámítható intézkedések jönnek, hogy befektetésösztönző lépéseket láthatunk, hogy ömlik majd az országba a külföldi tőke, és nem csak akkor, ha fel kell tőkésíteni a bankokat? A devizahiteleseket megint meg fogják menteni, az energiaszektor félhet, és a bankokra sem vár semmi jó. És tovább fog növekedni az állam szerepe, további váratlan és kevéssé piacbarát intézkedések jöhetnek majd, mert a kormány nem hisz abban, hogy a piac jó szabályozási keretek között hatékonyan működik. És nem csak azok a szektorok kerülnek a középpontba, ahol zavar látható.

Az elmúlt években egyre megkerülhetetlenebb lett az állam, és a gazdaságnak ma már kevés olyan területe van, ahol a szabályok megalkotásán túl nem játszik meghatározó szerepet a kormány. Sokak szerint hozzá kellett nyúlna a nyugdíjrendszerhez és a pénzügyi rendszer működéséhez is. De miért tűnt el 3 ezer milliárdnyi nyugdíjvagyon? Miért ilyen magas a bankadó, a tranzakciós illeték? És miért nem egy bankmentő alapba folyik a pénz? Mert a kormány célja egészen más volt.

A spekulánsoknak rövid az emlékezetük. Hajlandóak sok mindent elfelejteni. A befektetők, akik vállalatokat alapítanának, bővítenék gyáraikat, munkahelyeket teremtetnének viszont továbbra is kétszer meggondolják majd, hogy Magyarországot válasszák-e.

Nem sakk volt az elmúlt négy év. És a következő négy sem az lesz. Ha a kormány egymás után többször akar lépni, akkor többször fog lépni. És bármelyik bábut leveheti az asztalról. Nem is póker lesz a következő négy év. A kabinet sokszor fogja emelni a tétet, és akkor kell bemondani az all int, amikor a törvényben előírják. Nyugodtan megtehetik, hiszen egyelőre úgy tűnik, hogy a kormány osztja a lapokat.