Paksi ki mit tud

Kicsit furcsán tudtuk meg, hogy aláírtunk egy tízmilliárd eurós orosz hitel-megállapodást. Bejelentés nem volt, az ezzel kapcsolatos aktus pedig arra szorítkozott, hogy Lázár János miniszterelnökségi államtitkár újságírói kérdésre megerősített egy orosz hírügynökségi jelentésen alapuló orosz sajtóhírt. Elmondta még, hogy ez a megállapodás a feltétele annak, hogy életbe léphessen a két új paksi blokkra vonatkozó, másik szerződés. Azt már nem fedte fel, hogy magyar részről hol, ki és mikor szignálta a dokumentumot. Azt sem, hogy az újságírói kérdés nélkül mikor tájékoztatta volna e nagy horderejű elköteleződésről azokat, akik a hitelt vissza fogják fizetni. Az aláíró személyét tegnap (lapzártánkig) sem hozták nyilvánosságra.

Igaz, még semmi nem végleges. A hitelszerződést a kormány majd benyújtja a parlamentnek – bár már előbb kellett volna tennie –, amelyről az a választások után fog dönteni. Nem tűnik sokesélyesnek a szavazás kimenetele, de nem is ez a baj.

Inkább az, hogy a hitelszerződés közvetlen bejelentésének elmaradásával újból egy olyan lépés tűnt fel titkolnivaló, ezért eleve kételyeket kiváltó színben, amelynél ez remélhetőleg nem indokolt. Pedig az, hogy az információ visszafogása nem jó taktika, már akkor kiderült, amikor a paksi beruházásra és a fenti hitelre vonatkozó kormányközi megállapodást is előzetes tájékoztatás nélkül írták alá. Így viszont hiába kellenek az új blokkok, hiába tűnik jónak a hozzá igénybe vehető hitelkonstrukció, az országban pánikszerűen felerősödött az Oroszországtól való függéstől és a nukleáris energiától való félelem. Bár ez jórészt hisztéria és politikai hangulatkeltés volt, az eredmény szempontjából már mindegy.

Lehet, hogy a döntéshozók azért fukarkodnak a tájékoztatással, mert számukra ez így egyszerűbb, nem sokkal a választások előtt. Pedig az emberek szeretik, ha partnerként kezelik, és bevonják őket érintő ügyekbe. Főképp most, a választások előtt.