Roubini: Változó globális kockázatok

Egy-két éve hat fő kockázati tényezővel kellett számolnunk. Ezek az eurózóna felbomlásának esetleges bekövetkezte, az USA pénzügyi válsága az adósságplafon körüli politikai harcok a miatt, a japán adósságválság, számos fejlett gazdaság deflációja, az esetleges izraeli-iráni háború Teherán atomprogramja miatt, illetve a közel-keleti erőviszonyok felbomlása.

Ezek a kockázatok mára gyengültek. Az eurózóna már nem áll az összeomlás szélén köszönhetően az EKB-elnökének nevezetes, „bármibe is kerül” beszédének, az eladósodott országoknak nyújtott új pénzügyi segítségnek, és a bankunió elindításának. Az USA-ban pedig Barack Obama elnök és a republikánusok fegyverszünetet kötöttek az adósságplafon megemelésének kérdésében.

Japánban Abe Sinzó kormányfő gazdaságpolitikai stratégiájának első két intézkedése, a monetáris lazítás és a fiskális ösztönzés élénkítette a növekedést, és megállította a deflációt. Az Abenomics harmadik lépése, a strukturális reformok a hosszú távú fiskális konszolidáció elkezdésével együtt elvezethet az adósságszint stabilizálása felé.

Hasonlóképpen a defláció kockázata is világszerte csökkent a nemkonvencionális monetáris politikáknak köszönhetően. Az Izrael és Irán közötti háború kockázata pedig azzal mérséklődött, hogy tavaly novemberben egy átmeneti megállapodás születet Teherán nukleáris programjáról. Habár számos közel-keleti ország még mindig igen instabilnak tekinthető, az eddigi konfliktusok nem érintették komolyabban a globális olaj- és gázellátást.

Fontos azonban azt látni, hogy bár az elmúlt években gyengültek a fenti kockázatok, azonban hat új kihívás kezdett felerősödni. Először is kockázatot jelent Kína kemény földet érésének lehetősége. Túl lassan halad előre a növekedési modell átalakítása a beruházásokon alapulóról a lakossági fogyasztásra támaszkodó típus felé, ugyanis ha az aktuális éves GDP-növekedési adat a 7 százalékos érték felé lassul, akkor a kormányzat pánikba kerül, és ismét fokozza a hitel fűtötte beruházások mértékét. Ez aztán még több rossz minőségű eszközt és nem teljesítő hiteleket, valamint az ingatlanszektorba, az infrastruktúrába, az ipari kapacitásokba történő további beruházásokat, illetve a köz- és magánadósság mértékének emelkedését okozza. Jövőre azonban várhatóan már nem lehet tovább halogatni az új növekedési modellre való áttérést.

Ugyancsak fennáll annak a kockázata, hogy a Fed nem megfelelően hajtja végre a monetáris lazítás elhagyását. Tavaly már az hisztériát váltott ki a globális pénzpiacokon, hogy a Fed csupán bejelentette, fokozatosan leépíti a hosszú távú pénzügyi eszközök vásárlását. Idénre már beárazták a mennyiségi lazítás visszafogásának hatását, azonban a kamatszintek normalizálására vonatkozó lépések időzítésével és lefutási idejének gyorsaságával kapcsolatos bizonytalanság a piacok volatilitását eredményezi. Néhány befektető és kormány most amiatt aggódik, hogy a Fed talán túl hamar és túl gyorsan emel kamatot, ami gazdasági és pénzügyi sokkok hullámát idézheti elő.

Harmadrészt, az is előfordulhat, hogy a Fed talán túl későn és túl lassan vet véget az alacsony kamatszintek korszakának, ami újabb eszközár-buborékokat idézhet elő. Valójában az USA és a többi fejlett gazdaság nemkonvencionális monetáris politikája az eszközárak terén erőteljes reflációt idézett elő, amely buborékokat okozhat az ingatlan-, a hitel- és a tőkepiac terén.

A negyedik kockázati tényezőt az jelenti, hogy néhány sérülékeny feltörekvő piaci gazdaság helyzete rosszabbodhat. A feltörekvő piacoknak a nyersanyagárak esése, Kína strukturális átalakulása és a Fed monetáris politikájának változása okozta ellenszéllel kell megküzdeniük egy olyan időszakban, amikor a saját makrogazdasági politikájuk továbbra is túl laza, és a strukturális reformok hiánya aláássa a potenciális növekedést.
Ötödrészt, komoly a kockázata annak, hogy a jelenlegi ukrajnai konfliktus második hidegháborút idéz elő, és talán még igazi háborús konfliktust is, ha Oroszország megtámadja Ukrajna keleti felét. Ennek súlyos gazdasági következményei lennének.

Végezetül, hasonló kockázat hordoz az is, hogy Ázsiában a szárazföldi és a tengeri határok körüli viták akár katonai konfliktushoz is elvezethetnek. Ha megvalósulnának ezek a geopolitikai kockázatok, akkor annak rendszerszintű gazdasági és pénzügyi következménye lenne.
Mindeddig a pénzpiacok nem aggódtak túlságosan ezen növekvő kockázatok miatt, amelyekkel kapcsolatos csetepaték csak alkalomszerűn, és csupán rövid ideig tépázták meg a befektetői bizalmat.

A befektetőknek igazuk lehet abban, hogy ezek a fenyegetések nem a legsúlyosabb formájukban fognak bekövetkezni. De akkor tévednek, ha elhiszik azt, hogy kicsi ezen kockázatok bekövetkeztének valószínűsége. Kellemetlen meglepetést okoz majd számukra, ha egy vagy több fenyegetés mégis realizálódik.

Valójában ez volt a helyzet a globális pénzügyi válság idején is, a befektetők nem voltak képesek megfelelően megbecsülni, beárazni és fedezni a kockázatokat. Majd az idő eldönti, hogy a jelenlegi közönyük vajon annak a jele-e, hogy továbbra sem képesek az extrém helyzetek felismerésére, illetve az azokra való felkészülésre.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org