A tét nélküli EP-választás valódi tétje

Ilyen sem gyakran történik, de legalább egy kicsit meg lehet dicsérni a magyar pártokat: az idei az első olyan EP-választásunk, amely előtt már legalább egy kicsit foglalkoznak a kampányban Európával. Nem viszik azért túlzásba, de 2004 és 2009 üzenet nélküli plakátjai után most már legalább említést tettek olyan apróságokról is, mint mondjuk az EU.

Persze a legtöbb szlogen faék egyszerűségű volt idén is. A Fidesz például kitalálta, hogy tiszteletet kell kérni a magyaroknak, amiből logikus következtetés volna, hogy aki egyetért velük, az az EU-t nagyrészt vezető konzervatívokat váltsa le, és szavazzon az európai szocialistákra. Ezzel szemben a baloldal változatos pártjai azzal kampányolnak, hogy az unióban mennyire jó, tehát nyilvánvalóan szavazzunk az eddigi irány folytatására, a Néppártra, benne a Fidesszel. Tulajdonképp végtelen szerencsénk, hogy nagyon sokan ebbe bele sem gondolnak, akkor nem csak hatvan százalék mondaná azt, hogy nem érdekli őket az EP-kampány.

Pedig európai szinten valóban fontos, ami történik. Különösen azért, mert most először már komolyan figyelembe kell venni az Európai Bizottság elnökének jelölésekor, hogy melyik párt kapja a legtöbb EP-mandátumot. És hosszú idő után először idén nem lefutott ez: a Néppárt előnye igencsak kicsi a felmérésekben – ha netán a szocialisták fordítanának, érdekes kérdés volna, venne-e új irányt az EU. És egyáltalán nem mindegy az sem, hogy a mindenütt erősödő euroszkeptikusok és szélsőségesek mennyi helyet szereznek. Ha jól teljesítenek, és frakciót alapíthatnak, esetleg a franciáknál nyernek (nálunk pedig a Jobbik második lesz, ami után már csak az lenne a kérdés, a többi párt a jobbszélről szóba áll-e velük), akkor egyértelmű üzenet lesz Európa vezetőinek: valamit másképp kell csinálniuk.

Ne higgyük tehát, hogy tét nélküli lenne ez a választás. Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy mégsem annyira fontos, mint amit ez az egész egyesült Európa megérdemelne.