A törvénykezés most már nem gyárként üzemel tovább?

Evidenciát fogalmazott meg Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia tegnap megválasztott elnöke. A matematikus azt mondta: nem egyéni, nem politikailag motivált, hanem tudományos véleményt fogalmaz meg fontos társadalmi kérdésekben. Tiszta beszéd, nem kell belehallani semmit, nem kell visszafelé mutogatni, nem kell célozgatást sejteni a szavak mögött, még akkor sem, ha tudjuk, az akadémia életében voltak időszakok, amikor a politika igyekezett rátelepedni a tudományra. Hozzá nem értők, már-már hobbiból szabták meg, hogy mivel kellene foglalkozni, voltak, akik szívesen keresztezték volna Micsurint a kerékpárral, és hasonló badarságok.

Nem is tudom, miért jutott eszembe idézni az elnök szavait az Országgyűlés alakuló ülésén elhangzottakon gondolkodva. A politikusok ugyanis általában nem fogalmaznak evidensen, inkább kinyilatkoztatnak, a kettő pedig, ugye, elég távol áll egymástól. Mégis mindenki számára evidensnek kéne lennie, hogy a harmadik Orbán-kormány következő négy éve alatt a Tisztelt Házban nem egymással kéne foglalkozniuk a képviselőknek, hanem országos ügyekkel, társadalmilag valóban fontos kérdésekkel.

A rendszerváltozás óta most először dolgozhat (szolgálhat) jobboldali kormány két cikluson átívelően, és arra sem volt példa a demokratikus történelemben, hogy kétharmados parlamenti többség irányítson kétszer négy évig. Ez utóbbi egyébként egyáltalán nem evidens, mégha kormánypárti körökben szívesen gondolják is ezt. Ám utólag senki ne értetlenkedjen, hogy hányan nem mentek el szavazni (miért nem mentek el?), meg arra: ennyi és ennyi szavazat elég ma Magyarországon a kétharmados többséghez.

A következő négy parlamenti évre mindenesetre jó munkát kívánhatok, és töretlenül bízhatok abban, hogy a törvénykezés most már nem „gyárként” üzemel tovább, hanem valóban minden polgár érdekeit szem előtt tartva. Hogy végülis milyen munkát végez el, azt néhány évtized után megítélheti, akár tudományos alapon az utókor. Vagy akár az akadémia.