Az indiai Abe Sinzó

Csakúgy, mint Abe Sinzó jelenlegi japán kormányfő 2012 végi hatalomra kerülése, amely a japánok azon elkötelezettségét jelezte, hogy ismét egy versenyképes és magabiztos országot hozzanak létre, Narendra Modi választási győzelme is azt tükrözi, hogy az indiaiak egy olyan dinamikus, magabiztos vezetőt akartak az ország élére, aki segíthet India gazdaságát és biztonságát új alapokra helyezni.

Abe Sinzóhoz hasonlóan Narendra Modi is várhatóan arra összpontosít majd, hogy lendületbe hozza a gazdaságot, illetve azzal párhuzamosan erősítse az ország védelmét, valamint kialakítson egy olyan stratégiai partnerséget a hasonló politikát folytató országokkal, ami segítheti a régió stabilitásának megteremtését, és blokkolná a Kína központú Ázsia kialakulását. Modi emellett gyors gazdasági növekedésre, és arra tett ígéretet, hogy csökkenti majd a bürokráciát a befektetők számára.

A 63 éves Modi a japán kormányfő mérsékelt nacionalizmusát, piaci orientációjú gazdaságpolitikáját és azt az új Ázsia-politikáját követheti, amelynek keretében stratégiai partnerség alakul ki a kontinens demokráciái között.

Modi az első olyan indiai kormányfő, aki az ország 1947-ben bekövetkezett függetlenné válása óta született. Ez is hasonlóságot mutat Abéval, aki az első japán kormányfő, aki a II. világháború után látta meg a napvilágot. Mindamellett a két politikus családi háttere jelentős különbséget mutat: míg Modi szegénysorból küzdötte fel magát addig, hogy a világ legnagyobb demokráciáját vezethesse, addig Abe előkelő politikusi családból származik, nagyapja kormányfő, illetve apja külügyminiszter volt.

Modinak Abéhoz hasonlóan jelentős külpolitikai kihívásokkal kell szembenéznie. A világ népességének több mint egyhatodát kitevő ország még mindig jóval kisebb szerepet tölt be a lakosságszáma alapján mérhető súlyához képest. Sok indiai azt szeretné, ha Modi új irányt adna az ország külpolitikájának, miután a nemzetközi színtéren betöltött szerep tekintetében jelentősen nőtt a különbség India és Kína között. India befolyása ugyanis csökkent az őt körülvevő régióban, köztük Nepálban, Srí Lankán és a Maldív-szigeteken. Valójában Bhután maradt az egyetlen ország Dél-Ázsiában, ahol érvényesül India stratégiai befolyása.

India emellett kénytelen szembenézni azzal is, hogy erősödik az atomfegyverrel rendelkező két regionális ellenfele, Kína és Pakisztán közötti kapcsolat, amelyek jelentős indiai területekre tartanak igényt. A velük való kapcsolat terén Modi ugyanazzal a dilemmával néz szembe, mint a korábbi indiai kormányok: a kínai és a pakisztáni külügyminiszter kevés befolyással bír a külpolitika alakításában. A kommunista párt és a hadsereg formálja ugyanis a kínai külpolitikát, e téren Pakisztán is főként hadseregére és titkosszolgálatára támaszkodik, amely még mindig felhasznál terrorista csoportokat. A Modi-kormány várhatóan nem hagyja majd büntetlenül, legalábbis nem-katonai jellegű megtorló lépéseket tesz, ha Pakisztán ismét a mumbaihoz hasonló terrortámadás előkészítésében vesz részt India ellen.

Az USA-val való kapcsolatok javítása is feladata lesz Modinak, hiszen azokat nemrégiben diplomáciai összetűzések és kereskedelmi viták övezték. Modinak a piaci alapú gazdaságpolitika és a hadsereg modernizálása iránti elkötelezettsége valószínűleg új lehetőségeket nyújt majd az amerikai cégek számára. Várható, hogy új védelmi együttműködés alakul ki az USA-val, amelynek keretében bővülhetnek az amerikai fegyvereladások.

Modi az a fajta vezető, aki ismét szorosabbá teheti az amerikai-indiai kapcsolatokat. Fennáll annak is azonban a kockázata, legalábbis kezdetben, hogy a kétoldalú kapcsolatok inkább gazdasági alapúak lesznek, mint szívélyesek, köszönhetően annak az amerikai lépésnek, amelyet Modinak igen nehéz lesz megbocsátania. Washington ugyanis 2005-ben megvonta a vízumot tőle azon nem bizonyított állításokra hivatkozva, miszerint Gudzsarát állam főminisztereként nem tett meg mindent a hindu és a muszlim közösség közötti 2002-es zavargások felszámolására. Az USA még azután is folytatta ezt a kiközösítést, amely csak a mostani indiai választások előtt ért véget, hogy az indiai legfelsőbb bíróság nem talált bizonyítékot arra, hogy Modinak köze lett volna az erőszakos cselekményekhez.

Modi viszont várhatóan emlékezni fog azokra az országokra, mint Japán és Izrael, amelyek támogatták akkor is, amikor Washington bírálta. Emlékezetes, hogy Modi 2007-ben és 2012-ben is ellátogatott Japánba, amivel új lehetőségeket teremtett a japán befektetők előtt a piacbarát Gudzsarát államban. Továbbá Modi különleges viszonyra törekedett Japánnal, aminek keretében személyes kapcsolatokat is kiépített Abéval.
Modi győzelmével az indiai-japán szövetség várhatóan India „Keletre tekints” stratégiájának fő eleme lesz, amely az USA áldásával erősítené a gazdasági és stratégiai együttműködést Amerika kelet- és délkelet-ázsiai szövetségesei között.

Abe, aki a jelenlegi amerikai központú keretrendszeren kívül is erősítené országa biztonságát, azzal érvelt, hogy az Indiával való együttműködésben rejlik a legnagyobb lehetőség Japán kétoldalú kapcsolatai közül. Abe és Modi kormányzása alatt az elmélyülő japán-indiai szövetség átalakíthatja az Ázsián belüli stratégiai viszonyokat. Nem is csoda, hogy Abe Modi győzelméért szorított a választáson.