Az SSC lehet a növekedés egyik motorja?

Egy multicég nemrég jelentette be, hogy ezer fős szolgáltatóközpontot hoz létre Magyarországon, és év közben további hasonló bejelentésekre is számíthatunk. Eközben a már meglévő SSC-k többsége is bővülést tervez, így az idei évre az iparág 16 százalékos növekedésnek néz elébe.

A Site Selection Magazine tavalyi felmérése szerint Budapest a legvonzóbb helyszín Kelet-Közép-Európában SSC beruházásra, Prágát és Varsót is maga mögé utasítva, igaz, ez utóbbi városokat elsősorban költségoldalon előzte meg a magyar főváros. A régiós viszonylatban relatíve alacsony bérköltség mellett (jelenleg 350 ezer forint az átlagfizetés az SSC szektorban) a jó infrastruktúra („A” kategóriás irodák, jól kiépített közlekedési és IT infrastruktúra), illetve az ország földrajzi elhelyezkedése is jelentős vonzerő.

Látszólag tehát minden adott ahhoz, hogy az elsősorban fogyasztási cikkek gyártására, illetve pénzügyi, informatikai és távközlési szolgáltatásokra koncentráló nagyvállalatok hazai SSC tevékenysége (ami főként az IT, pénzügy, adminisztráció, logisztika, vevőszolgálat és HR területeit érinti) a következő években a magyar gazdaság egyik sikersztorija lehessen. Több olyan probléma is megoldásra vár azonban, amelyek jelentősen akadályozhatják e terület további fejlődését.

Az egyik probléma, hogy mára egyre nehezebbé vált megfelelő szakembert találni ezekre a speciális készségeket igénylő pozíciókra. Bár SSC-k 80 százaléka Budapestre koncentrálódik, a szakemberhiány oka elsősorban nem az egyenlőtlen földrajzi eloszlásból, hanem e szakterületek speciális követelményeiből fakad. Egyes szolgáltatóközpontok egyre gyakrabban kényszerülnek külföldi (elsősorban romániai és ukrajnai) toborzásokra, mások pedig arra, hogy kedvezőbb juttatásokkal immár egymástól próbálják elcsábítani a kiképzett munkatársakat. A magas (mára néhol 20 százalékot is meghaladó) fluktuáció azonban jelentősen növeli a munkaerő-költségeket, ez viszont fokozatosan csökkenti a magyar versenyelőnyt.

Sajátos kettősség, hogy miközben az SSC-k egyre súlyosabb munkaerőhiánytól szenvednek, éppen a leginkább érintett munkavállalói csoportokban (20-24, illetve 25-29 éves korcsoportokban) a legmagasabb, 20 százalékot is meghaladó a munkanélküliségi ráta. A szakképzési támogatások koncentráltabb, hatékonyabb elosztása e korcsoportból a jelenleginél sokkal szélesebb réteget tudna becsatornázni a már létező pálya-reorientációs és célzott képzési programokba. Célszerű felmérni, hogy milyen jótékony hatást gyakorolna a piacra egy, Lengyelországban már működő, dedikáltan SSC-utánpótlást képző oktatási központ kialakítása Magyarországon is.

A területen mozgó tanácsadó cégek már most is különféle programokkal segítik a SSC-ket toborzási stratégiájuknak újraértelmezésében. Számos speciális munkakörben csökkenthetők ugyanis a korábban meghatározott keresési feltételek, így a keresések szélesebb körre is kiterjeszthetővé válhatnak.

További jelentős, immár közhelyszerű probléma a nyelvtudás hiánya. Elegendő itt csupán az Eurobarométer 2012-es felmérésre utalnom, amelyben Magyarország az utolsó helyen kullog az idegennyelv-ismeret terén: a megkérdezetteknek csupán 35 százaléka beszél társalgási szinten legalább egy idegen nyelvet, szemben az uniós 54 százalékos átlaggal. A szolgáltatóközpontok azonban olyan fiatalokat keresnek, akik magabiztosan beszélik legalább az angol nyelvet, és emellett még egy európai nyelvet ismernek. Ezért ez a terület kiemelten profitálhatna a nyelvoktatás rendszerének hosszú távú megerősítéséből.

Nem elhanyagolható szempont az elérhető munkahely-teremtési támogatások köre sem. Mivel SSC-t többnyire nagy multinacionális vállalatok hoznak létre, ez a szegmens jórészt elesik azoktól a munkahelyteremtő és -megtartó pályázati támogatási lehetőségektől, amelyek a kkv-szektor számára ma széleskörűen elérhetők. A jelenleg még fennálló földrajzi költségelőny megtartása érdekében már most célszerű volna kormányzati oldalon átgondolni, hogy miként lehetne e támogatási rendszereket úgy átformálni, hogy azok pozitív hatása az SSC-szektorban is érvényesülni tudjon.

Bár nem specifikusan az SSC-szektort érinti, de ebben az ágazatban kiemelt szempont a kiszámítható szabályozási környezet megléte is. A szolgáltatóközpontok igen költségérzékeny vállalatok, ezért egy – akár visszamenőleges hatályú adó- és járulékváltozással járó intézkedés alapvetően rendítheti meg egy ilyen cég működését. Ameddig a befektetők érzékelnek ilyen jellegű piaci kockázatokat, addig jobb esetben óvatos kivárással, rosszabb esetben más helyszín választásával reagálhatnak minden „unortodoxnak” számító intézkedésre.

Az SSC szektor már jelenleg is jelentős, 400 milliárd forintnyi árbevételt termelő ágazata a magyar gazdaságnak. Tipikusan „fehér” iparág, a befizetett munkáltatói és munkavállalói adók és járulékok révén 85 milliárd forintnyi költségvetési bevételt generál. Csak az idei évre prognosztizált növekedés közel ötezer új munkahelyet teremt, miközben a költségvetés bevételeit eközben 100 milliárdos szintig emeli meg. Érdemes tehát az döntéshozóknak minden lehetséges ösztönző eszközzel arra törekedniük, hogy az SSC-szektor a gazdasági növekedés egyik motorja lehessen a következő években.