Energiasziget lehetnénk

– Már közhely, hogy az innováció viszi előre a gazdaságot, mégis kevés az eredmény. Ön szerint miért?

– Az a legfontosabb, hogy motiváltak, nyitottak legyünk az innovációra. Ehhez olyan fórumokra is szükség van, amelyeken megvitathatók az ide kapcsolódó gondolatok. E célt szolgálja a BKIK által hamarosan rendezendő konferencia is, amelynek egyik blokkja például a zöldenergiával, azon belül is főként a második generációs, tehát a cellulózt hasznosító enzimes bioetanol gyártásban rejlő lehetőségekre összpontosít. Tulajdonképpen szerencse, hogy az első generációs gyártásban az ország nem ért el látványos eredményeket, így most nem kell gyárakat bontanunk.

Viszont a második generációs termelésről nem maradhatunk le, hiszen ez jelentősen hozzájárulhat a magyar gazdaság értékteremtéséhez, adottságai kihasználásához is. Ha időben ráerősítünk a növényi hulladékokra és a nyesedékekre alapozott üzemanyag-termelésre, akkor a szektor innovációjában akár nemzetközi összehasonlításban is vezetők lehetünk. További lehetőséget kínál a nem hagyományos gázkészletünk kinyerése, amelynek a technológiáját – hazai zöld lámpa híján – jelenleg külföldön kamatoztatjuk. Igaz, e szegmensben ma kizárólagos szerep jut a politikai döntéshozóknak.

– Viszont sokszor kiderül, hogy egy innovatívnak mondott megoldás nem hozza a várt eredményt, mert eltérőek az adottságok.

– Éppen ezért nem is szabad egyes lehetőségeket a közegükből kiragadva vizsgálni, az ilyen hibák kiszűrésére van az inkubáció. Ennek során kell összegyűjteni, szűrni, illetve kidolgozni a jó gondolatokat – a számosság a fő –, amelyekből majd kikristályosodik a kis számú, de életképes megoldás. Fel kell karolni a magyar ipar, a magyar gazdaság számára ígéretes megoldásokat. Ehhez az is fontos, hogy az inkubációhoz, az egyetemi kutatásokhoz a megfelelő szabályozási környezet is társuljon.

– Nem ölel fel mégis túl széles témakört a BKIK rendezvénye, amikor az energiapiac szinte minden szegmensével foglalkozik?

– Nem, sőt éppen ez a lényeg. Minden rendezvény számára kihívás, hogy mennyire legyen speciális, illetve mennyire általános. Mi azért kívánjuk bemutatni például a villanyautó fejlesztése terén elért eredményeket, mert az összefügg az energetikai innováció számos más területével. Ugyanilyen megfontolásból tárgyaljuk majd az áramtárolás helyzetét is. Az adott kérdéseket három blokkban vitatjuk meg, a szakestélyen pedig majd kötetlen formában lehet össze vezetni az egyes blokkokban felmerült új gondolatokat.

– Milyen szemléletet tart fontosnak a hazai energiagazdaságban?

– Energia portfólióban, időhorizontokon és optimálásban kell gondolkodni. Hiba egy-egy szektor túl-, vagy alulfejlesztése és az időhorizontból való kiragadása. Magyarország fő problémája nem az importfüggés, hanem az, hogy nem használja ki kellően a lehetőségeit, holott a természeti adottságai jók, a felhalmozott tudása nagy, és kialakíthatók lennének az optimális szabályozási feltételek is. Ezekre alapozva a mostani, közel 300 megawattnyinál akár sokkal nagyobb szélenergia kapacitásunk lehetne, felfuttathatnánk az említett, második generációs bioetanol-termelésünket, biomasszaként hasznosíthatnánk az erdőben évente elrothadó, mintegy kétmillió tonna biomasszát és sokkal jobban kiaknázhatnánk a geotermikus energiánkat is. Paks II. csak 2024 körül lép be, de addig sem ülhetünk ölbe tett kézzel.

Persze, a sikerhez elengedhetetlen egy prédikálószéki-, vagy egy zempléni víztározó is. Magyarország európai energiaszigetté válhatna, ahol olyan árforradalom indulhatna meg, amely során akár az eddigi rezsicsökkentésénél is nagyobb mértékben, és még tovább lehetne zsugorítani az energiaárakat. Persze nem a termelők zsebére, hanem az általuk hozott innovatív megoldások gyors becsatornázásával.