Felszabadulás?

Felszabadulásként emlegette Pedro Passos Coelho portugál miniszterelnök azt a pillanatot, amikor országa kilép a trojka hitelprogramjából. Lám, a háborús retorika nem csak nálunk, de Európa déli felében is dívik, ha az Európai Bizottságról vagy az IMF-ről van szó: ők is megvívnak a szabadságukért, ha kell, béklyókat törnek, láncokat szakítanak, bilincsektől szabadulnak meg.

Nemes dolog persze kiállni a hozzánk mérten óriási ellenséggel. Ám bátor helytállásunk sem változtat azon a szomorú tényen, hogy a válságot nem Brüsszel vagy a valutaalap idézte elő, hogy az általuk olyan kemény feltételekkel kínált hitel nem csak a diktátumokat és a béklyókat hozta el, de az egyetlen eszköze volt az államcsőd elkerülésének. Ilyen módon pedig a béklyó megy ugyan, de a válságot aligha viszi magával.

De hagyjuk a harcos retorikát a politikusokra! Lisszabon kilépése a hitelprogramból ugyanis nem csupán a portugálok számára jó hír. Bármilyen kockázatos is, jelzi, hogy az euróövezet lassan csak kilábal a válságból. Erről beszélt tegnap kiadott prognózisában az Európai Bizottság is, és ezzel kapcsolatos jeleket küldenek a világ felé a befektetők is: nem csak a hitelprogramból fél éve kilépő íreket vagy a piacokat április végén tesztelő portugálokat fogadták kedvezően, de még a görögöket is, akik egy hónapja, négy év kihagyás után tértek vissza ötéves kötvényeikkel.

Kár, hogy a reálgazdaságban még alig-alig lehet észrevenni azt, hogy alapja lenne a jó hangulatnak. A munkanélküliség nem akar látványosan csökkenni, a növekedés nem tud látványosan felgyorsulni – a kormányok béklyó nélkül, csak magukra utalva lesznek kénytelenek magyarázatot adni és megoldást keresni a problémákra. Egy ilyen helyzetben pedig két út állhat előttük: vagy ellenség nélkül is folytatják a harcot, vagy felvállalják azt, hogy nem lesz kire mutogatni majd. A siker mindkét úton elérhető, kérdés, hogy a választási eredményeken vagy a gazdaság teljesítményén akarják majd lemérni.