Gázellátás: A legrosszabb forgatókönyv

Vegyük a legrosszabb forgatókönyvet. Moszkva június 3-án 10 órakor elzárja a gázcsapot Ukrajna felé, mert Kijev nem fizeti ki sem a több mint 3 milliárd dolláros adósságát, sem a júniusra előre leszámlázott 1,66 milliárd dolláros összeget. Mit jelent ez? A jelek szerint biztosat csak Robert Fico szlovák miniszterelnök tud, aki a pozsonyi biztonsági konferencián múlt csütörtökön tudatta: Vlagyimir Putyin orosz államfő jelezte neki, hogy Európa gázellátása is bajba kerülhet. Ez rossz hír. Még akkor is, ha egyetlen egyéb forrás nem erősítette meg az értesülést. Rossz azért is, mert mondjuk, a katari cseppfolyós gáz európai hódító útjára várni kell, bár vannak biztató jelek, erről meg épp a magyar köztársasági elnöktől értesülhettünk.

Van-e realitása a legrosszabb forgatókönyv bekövetkeztének? Oroszországnak érdekében áll-e, hogy Ukrajna mellett Európában is gázháborúba kezdjen? Európa orosz gázfüggősége jelentős, benne Magyarországé is, ahol most nem véletlenül beszélnek kormányzati szinten arról, hogy a térség és a kontinens energiabiztonsága ma az egyik legkomolyabb gazdaságpolitikai kérdés. Moszkvának és a Gazpromnak erősen nem mindegy, ha középtávon bevételkiesést szenvedne el. A köztudatban egyébként fétis szerűen az él, mintha a Gazpromból élne egész Oroszország. Nem tudni, ez miért alakult ki, de éppen elég, hogy az állami cég termeli az ország GDP-jének 3 százalékát, ennek jó része az európai üzletből jön össze.

Most, amikor negyedévről negyedévre zsugorodik az orosz gazdaság, és elemzők az év végére, jövő év elejére már recessziót jeleznek, Moszkvának meg kell fontolnia, hogy milyen veszteségeket bír elviselni rövid távon, és azoknak milyen hatásai lesznek tíz-húsz év múlva. Nem egyszerű a gázzal zsarolni Európát, Ficón kívül erre más nem is számít komolyan. A földrész motorja, Németország egyelőre nem kongatta meg a vészharangokat, pedig Berlin a nukleáris energiaprogram leállítása után az orosz gázra is kőkeményen épít.

Ukrán kérdésben az orosz külpolitikát egyfajta kettősség jellemzi. Odahaza változatlanul az erős nagy testvér szerepét prezentálja a hatalom, míg a Nyugat felé az utóbbi napokban hajlott némi kompromisszumkészségre. Azt üzeni a Kreml: el tud képzelni olyan új ukrán vezetőket, akikkel tárgyalóasztalhoz lehet ülni. Gazdasági téren pedig azt mondja (történetesen az orosz energiaügyi miniszter, Alekszandr Novak), hogy a gázprobléma megoldása mellett Moszkvának is érdeke, hogy Ukrajna gazdasága fejlődjön. Igaz, most éppenséggel sorra ellehetetleníti az Oroszországban működő ukrán vállalkozásokat, ami nem támasztja alá Novak szavait. Az is üzenet, hogy az orosz miniszter ma tárgyalni készül Günther Oettingerrel, az Európai Bizottság energiaügyi biztosával. Hogy mire jutnak, kérdéses.

Akik ma Ukrajnában és körülötte az ország politikai stabilitásáról tárgyalnak, biztosak lehetnek benne, hogy megnyugtató rendezés esetén is, a térség egyik leginstabilabb gazdasága okoz majd fejtörést az ott lakóknak épp úgy, mint a befektetőknek és hitelezőknek. A Nemzetközi Valutaalap tisztában volt mindezzel, amikor 17 milliárd dolláros hitel folyósításáról döntött, ám az mégis fekete képet fest, hogy az IMF a következő húsz év végére nulla százalékos növekedést jósol az ukránoknak.

Érdemi változást nem remélhetünk vasárnapig, amikor Ukrajnában elnökválasztást tartanak. Már ahol, hiszen a május 4-ei kelet-ukrajnai területen két megyében, ahol a függetlenségre szavazott nem tudni, hány polgár, deklarálták, hogy náluk nem lesz elnökválasztás, hiszen Ukrajna már csak szomszédos állam. Kijev erre nem reagált, de jelen állás szerint ahogy semmit sem tudott tenni a függetlenségi referendum ellen, úgy most kiderülhet: a Donyecki Népköztársaságban képtelen megszervezni a „saját” választását. A káosz folytatódik.