Mit mesélnek a falak?

A világ energiafelhasználásának több mint negyven százaléka az épületek számlájára írható, de a globális szén-dioxid kibocsátáshoz is tetemes a hozzájárulásuk: nagyobb, mint a Föld összes autójáé. 2025-re az épületek lesznek bolygónk legnagyobb energiafogyasztói, nem csoda, hogy építészek, városfejlesztők, technológusok hadai dolgoznak rajta, hogyan lehetne csökkenteni káros környezeti hatásukat. A múlt héten tartott Föld napján néhány igencsak színes hír is megjelent a témában.

Egy hazai blog az amerikai eVolve építészmagazin felhőkarcoló-tervező versenyéről számolt be, amelyre kifejezetten futurisztikus koncepciókat várt a zsűri. Az egyik pályázó a jövő toronyházát egyfajta légtisztító berendezésként képzelte el, amely szén-dioxidot lélegez be és koncentrált oxigént ki, hogy aztán a kiszűrt vegyületeket félretegye gyógyszeripari felhasználásra. Egy másik koncepció olyan felhőkarcolót mutatott be, amely az üvegházhatású gázok molekuláit saját szerkezetébe építve növekszik egyre magasabbra. Remélem, hogy az igazán fantáziadús ötletek egyszer majd valóra válnak, de addig is érdemes pár szót szentelni az életszerűbb elképzeléseknek.

Bevett fordulatként használjuk az okos jelzőt minden olyan megoldásra, amely ügyes újítással ad választ egy fogós problémára, lehetőleg tetemesebb költség nélkül. Ilyen megoldással működik például a passzívház, amely a környezetéből felvett hő energiáját használja. Az igazán okos épületek azonban ennél jóval többet tudnak: igazi mély önismeret jellemzi őket, hiszen szenzorok ezrein keresztül figyelik saját működésüket, és szoftverek segítségével kommunikálnak gazdájukkal.

Ha valaki azt gondolja, ilyesmire csak az újonnan felhúzott, hipermodern irodaházak képesek, nagyon téved. A New Orleans-i Tulane Egyetem százéves épületét nemrég intelligens infrastruktúrával „bélelték ki”, amely folyamatosan gyűjti és értékeli a frissen telepített érzékelőiből érkező adatokat, és javaslatokat küld az üzemeltetőnek, hogyan tudná hatékonyabbá tenni a helyiségek fűtését, hűtését, szellőzését, áramfogyasztását vagy éppen a páratartalom kalibrálását. Azonnal jelez akkor is, ha csöpögő csapot észlel, ha elromlik egy berendezés, vagy ha úgy látja, az alacsonyabb kihasználtság mellett érdemes csökkenti az energiafelhasználást.

Az öreg épület tehát most újra formában van, sőt a revitalizálásnak köszönhetően szellemileg is frissebb, mint valaha. De ami a legfontosabb: nincs egyetlen olyan zuga sem, amely az üzemeltető számára láthatatlan fekete lyukként nyelné el az energiát. Egy ilyen okos épületben a vízfogyasztás akár az átlagosan jellemző értékek 30 százalékára, az energiafogyasztás az átlag 40 százalékára is csökkenhet. Hasonló mértékben csökkenthetők az üzemeltetés egyéb költségei is, hiszen a mindent látó technológia, ha kell, a hulladékgazdálkodásra, a biztonsági rendszerre vagy a kommunikációs csatornákra is kiterjeszti figyelmét.

Az okos épületek természetesen nyitott rendszerek, így további trükkökkel tökéletesíthetők. Például házon belülről nyerhetünk energiát, ha kisebb adatközpont vagy nagyobb szerverszoba lakik az épületben, hiszen a számítógépek által termelt hőfelesleggel a szomszédos irodák viszonylag egyszerűen befűthetők.

Egy gondosan felügyelt intelligens rendszer nemcsak a környezetre, de a benne élőkre is vigyáz. Kutatások szerint egy irodaház tökéletesen működő szellőzőrendszere akár húsz százalékkal is javíthatja a dolgozók teljesítményét, ugyanilyen mértékben csökkentheti a megbetegedések számát. Egy okos épületben talán még az emberek is okosabbak, de legalábbis szebb az életük.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.