Putyin maga mellé állította Kínát az ukrán kérdésben

Vlagyimir Putyin nem keveset ért el Sanghajban a múlt héten, sőt, a várakozásoknál is többet vitt haza, mint ahogy azt elemző várták. Oroszország és részben maga az államfő tíz éves munkája érett be azzal, hogy a Gazprom mamutcég 2018-tól harminc éven át összesen 400 milliárd dollár értékben szállít gázt Kínának. Számítások alapján, figyelembe véve a nyilván irdatlan összegű logisztika kiépítését is, a Gazprom, és így az orosz állam, évi egymilliárd dollár tiszta haszonhoz jut.

Ez a színtiszta bizniszen kívül legalább két üzenetet is hordoz. Az egyik: bár Moszkvát az ukrajnai politizálása miatt szankciókkal sújtja az Európai Unió és még inkább az Egyesült Államok, a Kremlnek mégis bőven van mozgástere a világban. A másik üzenet lényegesen kisebb súlyú, inkább a magyaroknak szól, ha jelképesen is, vagyis: Pekinggel az üzletek nem köttetnek meg egyik évről a másikra. A kínai piac bár valamennyire nyitott, nehezen bevehető, és a politikai rábólintás után is csak akkor érhető el siker, ha megfelelő termékkel, a kapacitások kellő biztosításával rendelkezik az exportra készülő ország.

Az is jelképes lehet, hogy éppen a Gazprom-üzlet aláírásának napjaiban jelentették be Moszkvában, hogy 2017-re megépítik az első hidat Oroszország és Kína között az Amur folyó fölött, elsősorban a vasúti és közúti áruszállítást biztosítva. Bár most mindenki a gazdasági sikereket, a Gazprom történetének legnagyobb üzletének fontosságát ecseteli, szerintem ezen túlmutató sikert ért el Putyin Hszi Csin-ping elnökkel folytatott megbeszélésein. Maga mellé tudta állítani a kínai államfőt az ukrán kérdés kezelésében.

Közös közleményükben azt írták, mindkét ország fontosnak tartja, hogy nem avatkozik be harmadik állam belügyeibe, és ezt mindenki mástól (legyen az az Európai Unió vagy az Egyesült Államok) elvárja. Ez pedig a diplomácia furfangos nyelvén azt jelenti: ha a nép akaratából például a Krím Oroszországhoz akart tartozni, és ezt népszavazáson kinyilvánította, azt senkinek nem áll jogában megkérdőjelezni. Vagy: ha Kelet-Ukrajnában Donyeck és Luhanszk megye lakosai referendumon szavaztak a függetlenség mellett, a helyzet ugyanaz, mint a Krím esetében. De mindez jelenti azt is, hogy Moszkva, és most már Peking szerint is, Ukrajnában illegitim módon döntötték meg Viktor Janukovics államfő hatalmát, ezért az ideiglenesen az országot irányítók is törvénytelen módon kormányoznak, s a polgárháborús helyzetben lefolytatott elnökválasztás győztesét sem biztos, hogy el lehet ismerni.

Bár a diplomáciai naptár összeállításakor nem vették figyelembe, hogy Putyin látogatása csak néhány nappal előzi meg az európai parlamenti, illetve az ukrajnai választást, most mindenki ezt is üzenetként értékeli. Az orosz (szovjet) és kínai ingadozó, néha még ellenséges kapcsolatok mostani megerősödését nem hagyhatja figyelmen kívül Brüsszel és Washington.

Az előbbi két ország gazdaságát (egyelőre) nem sokkolta a válság, míg Európa és Amerika most kászálódik ki belőle. A Handelsblatt német gazdasági napilap összehasonlítása szerint az előbbi két ország lakossága kétszer nagyobb (1,5 milliárd fő), mint az uniós államoké és az USA-é (820 millió fő), ám az egy főre eső GDP csak ötöde (7 533 dollár/fő, illetve 42 112 dollár/fő). Ha termelékenységben, innovációban, hatékonyságban Oroszország és Kína látványosan lépni tudna, akkor azzal a világ gazdaságának egész szerkezetét jelentősen átalakítaná.

Ebből kiindulva, ha a két nagy tömb a következő években nem folytatna normális párbeszédet, az közép távon az egész világot hozhatja újra kényes helyzetbe. Lehet, hogy valakiknek éppen ez a célja?