Reménysugár a városok felett

A nyolcvanas-kilencvenes években a kartellek főnökei, mint például a hírhedt Pablo Escobar uralták Medellín utcáit. Escobar hatalma nemcsak a hatalmas profitot eredményező nemzetközi kokainkereskedelmen, hanem a Medellínt, illetve Kolumbiát jellemző nagymértékű egyenlőtlenségen is alapult. A várost körülvevő Andok meredek hegyoldalain található kiterjedt nyomornegyedekből verbuválódtak ugyanis a kartellek tagjai. Közszolgáltatások hiányában Escobar adományokkal nyerte meg Medellín legszegényebb rétegeit – még ha terrorizálta is a várost.

Ma már igen nehéz felismerni azokat a nyomornegyedeket. A város szomszédságában lévő Santo Domingo szegénynegyedében a Metrocable (kötélpályás felvonó) három vonalán igénybe vehető légi gondolák gondoskodnak arról, hogy az ott élők ne legyenek elvágva a városközponttól. Az út csak pár percig tart, így a város informális telepei és Medellín többi része közötti szociális, gazdasági szakadék kezd eltűnni. A város szegénynegyedeinek problémái nem szűntek meg, azonban az infrastrukturális fejlesztés kedvező hatásai már látszanak, miután a Metrocable állomásai mentén jól karban tartott házak, focipályák bukkantak fel. A Metrocable projekt elismeréseként tavaly Medellín el is nyerte a Harvard University Veronica Rudge Green Prize in Urban Design díját, amely a városi dizájn terén a legnagyobb presztízzsel bíró kitüntetésnek számít.

Sergio Fajardo – aki 2004-ben vette át a város irányítását, jelenleg Antioquia tartomány kormányzója – polgármesterségétől kezdve a város nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy felszámolja a nyomornegyedeket, fejlessze az oktatást. A város egykor leglepusztultabb részein középületeket húztak fel, támogatást nyújtottak a szegénynegyedekben élők házainak felújításához, illetve utcákat hozta rendbe azon elgondolás alapján, hogy ha az emberekkel méltósággal bánnak, akkor azok büszkék lesznek környezetükre, és gondját viselik annak.

Szerte a világon, a városok a nagy társadalmi viták helyszínei, illetve témái, aminek meg is van az oka. Ha az emberek összezsúfolva élnek, akkor nem menekülhetnek el a nagy társadalmi problémák elől, mint a növekvő egyenlőtlenség, a környezet pusztítása, és a nem megfelelő szintű állami beruházások.

A fórum arra hívta fel a figyelmet, hogy az élhető városok kialakításához tervezésre van szükség. E nézet a világ döntő részén nem egyezik meg az uralkodó irányzatokkal. De tervezés és állami infrastrukturális beruházások, tömegközlekedés és parkok, valamint ivóvíz-szolgálatás nélkül a városok nem lesznek élhetőek, és a szegények azok, akik a leginkább megszenvedik ezen közszolgáltatások hiányát.

Medellín példájából Amerika is tanulhat. Nemrégiben megjelent tanulmányok mutattak rá arra, hogy a nem megfelelő tervezés mekkora mértékben járult hozzá a gazdasági szegregáció kialakulásához az Egyesült Államokban, és miként alakul ki a szegényég azokban a városokban, ahol nincs tömegközlekedés, ami az állásszerzést is megnehezíti.

A konferencián egyben az is megfogalmazódott, hogy többet kell tenni annál, hogy csupán „élhető városokat” hozunk létre. Olyan városi környezetet kell kialakítanunk, ahol az egyes emberek megtalálhatják számításaikat, illetve innovatívak lehetnek. Nem véletlen, hogy a Felvilágosodás – amely a történelem során az életszínvonal leggyorsabb és legnagyobb mértékű emelkedését eredményezte – a városokban terjedt el igazán. A magas népsűrűség egyik természetes következménye, hogy újító gondolatok születnek, feltéve, ha megfelelőek a körülmények, például vannak olyan közösségi helyek, ahol az emberek kapcsolatba léphetnek egymással, és a kultúra is terjedhet, illetve kialakult az a demokratikus etosz, amely bátorítja a társadalmi részvételt.
A fórum kulcstémája a környezeti, szociális és gazdasági szempontból fenntartható fejlődés szükségességének elismerése volt. A fenntarthatóság elérésének egyik legnagyobb akadálya az egyenlőtlenség. Gazdaságunk, demokráciánk és társadalmunk magas árat fizet a gazdagok és a szegények közötti növekvő szakadékért. A szélesedő jövedelmi, jóléti különbségek talán legbosszantóbb aspektusa számos országban az, hogy a lehetőségek terén meglévő egyenlőtlenség is mélyül.

Miután világszerte számos kormányt a politikai csatározások bénítanak le, így a jövőorientált városok jelenthetik a reménysugarat. Természetesen a helyi szinten elérhető eredményeknek korlátai vannak – hiszen például az országos adózás jóval nagyobb súllyal bír, mint a helyi adók rendszere –, azonban a városok segíthetnek a megfizethető lakhatás elérésének biztosításában. Emellett különös felelősségük van abban, hogy magas szintű közoktatást és szórakozási lehetőséget nyújtsanak mindenkinek, függetlenül attól, hogy ki milyen jövedelemmel rendelkezik. Medellín és a World Urban Forum megmutatta, hogy ennek elérése nem a vágyálom kategóriájába tartozik. Létre lehet hozni egy másfajta világot, csupán politikai akarat szükséges hozzá.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org