Részleges irányváltásra kényszerülhet a kormány

Politikai értelemben a kormányzat joggal tekinti jelentős sikernek, hogy meggyőző fölénnyel tudta újraválasztását biztosítani. Gazdaságpolitikai szempontból viszont számos kérdés vethető fel, mindenekelőtt a rendszerváltás utáni magyar gazdaság három örökzöld témájában. Hogyan alakul az adósságpálya, mekkora lesz a magyar gazdaság hosszú távú növekedése, végül pedig az, hogy mindez milyen foglalkoztatási szintek mellett valósul meg.

Miután a kormány döntően az elmúlt évek gyakorlatának folytatását ígéri, viszonylag jól kikövetkeztethetők a gazdaságpolitika várható fő vonalai. Eszerint az államadósság csökkentésének követelménye lehet az egyik vezérfonál. Ez azonban cseppet sem tűnik könnyű feladatnak. Azzal együtt sem, hogy az elmúlt négy évet tekintve a GDP-arányos államadósság szerény, 82-ről 79 százalékra csökkentése jó eredménynek számít, akár a teljes Európai Unióhoz, akár a visegrádi országokhoz képest (utóbbiak adósságrátája persze még ma is jóval alacsonyabb a magyarnál, bár emelkedett az elmúlt években). Csakhogy a jövőben nem lehet még egyszer beolvasztani az állampolgárok magánpénztári számlákon felhalmozott nyugdíj-megtakarításait. És ott van a paksi bővítés vitathatatlan államadósság-növelő hatása is, ennek terhét például a nemzetgazdasági miniszter nemrég „éves szinten maximum 2-3 százalékpontra” becsülte. Mindezek alapján tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a stabil, különösen pedig a csökkenő államadósság-pálya menedzselése nehezen képzelhető el kiadáscsökkentés vagy az adóbevételek növekedése nélkül.

Magyarország viszont ma már a nemzeti jövedelem arányában az EU-átlagánál messze kevesebbet költ oktatásra, egészségügyre vagy az egyéb jóléti területekre – szakpolitikai szempontok szerint ezeken a területeken inkább a kiadások növelése lenne indokolt. Ráadásul a jóléti kiadások megkurtítása hatalompolitikailag is igen érzékeny kérdés, amely tipikusan rontja az ehhez folyamodó kormányok újraválasztási esélyeit. Ebben az esetben viszont inkább az adónövelés opciójával kell számolnunk. De milyen adókéval? Az egykulcsos adó tabunak tűnik, a hazai áfaszint pedig már ma is kiugróan magas, így az üzleti környezet szempontjából igen kellemetlen következtetés adódik. Nagy valószínűséggel a szektorális különadók viszonylag tartós fennmaradásával kell számolnunk.

Mindez viszont tartósan és érdemben korlátozza a magyar gazdaság növekedési potenciálját. Igen mérsékelt maradhat a működőtőke beáramlása, különösen az üzleti szolgáltató ágazatokban. Ágazati preferenciáit 2010 óta a kormányzat határozottan, az újraiparosítás világos preferenciája mentén igyekezett érvényre juttatni. Így a feldolgozóipar, mindenekelőtt a járműgyártás és az elektronika ágazatai minden bizonnyal továbbra is a kedvezményezett szektorok között maradnak, azonban új befektetők érkezése ezekben az ágazatokban se nagyon valószínű a bizonytalannak ítélt üzleti környezet miatt.

Tapasztalatok szerint inkább az várható, hogy a már korábban is ittlevő multik közül néhányan visszaforgatják profitjuk egy részét itteni gyártókapacitásaik bővítésére. Ennek azonban legjobb forgatókönyv mellett is csak csekély pozitív foglalkoztatási hatása lehet. Nehéz lavírozás elé néz tehát a kormány, és hosszabb távon valószínűleg rákényszerül majd valamiféle részleges irányváltásra, barátságosabb fellépésre a ma még diszpreferált ágazatok cégeivel szemben is. Akkor már csak az lesz a kérdés, hogy a másik oldalon is hisznek-e a fordulatban.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.