A felvezetőhöz rögtön tegyük hozzá, hogy a közbiztonság jelenlegi színvonalát jól tükrözi az a tény, miszerint az amúgy természeti értékekben rendkívül gazdag és csodálatos országban naponta félszáz gyilkosság történik, természetesen zömében Caracasban. Ebből következően a turizmusuk gyakorlatilag a nullával egyenlő, de a venézek (az itt élő magyarok így hívják a helybélieket) valahogy ezzel mit sem törődnek, inkább csak a mára gondolnak jövőkép hiányában. Az életmódjukra csupán következtetni lehet az itt élő magyarok elmondása alapján, hiszen akik már több mint ötven esztendőt megélve nem mertek a zömében nyomorban élőknek még csak az utcájukba sem merészkedni, azoknak igazán okuk van rá. Merthogy állításuk szerint Caracas kétharmada (tehát mintegy négy millió ember) úgymond mélyszegénységben tengődik, életvitelük hasonló a nálunk munkanélküliként élő romákéhoz. Elég csak autóval végigmenni a völgyvároson, persze utasként és nyitott szemmel kémlelni a nyílászárók nélküli tákolmányokat - leginkább agyonrozsdásodott hullámlemezek gyűrűjében. Ezek után azért igyekszem bemutatni a csaknem harminc-milliós Venezuelát, s fővárosának hivatalos paramétereit – persze dióhéjban.
Maga az ország Dél-Amerika legészakibb részén helyezkedik el, a Karib térség övezte fővárosával. Magyarországnál (kerekítve) tízszer nagyobb területtel, s csaknem háromszor nagyobb lélekszámmal. Ebből következően az egy négyzetkilométerre eső lakosok száma alapján a népsűrűsége alacsonynak minősíthető. A természeti kincsekben szerencsésen megajándékozott ország leginkább kőolajban és ásványi ércekben gazdag úgy mennyiségben, mint minőségben. Vagyis adottságaik alapján a világ leggazdagabb országai közé tartozhatna Venezuela, ám ez közel sincs így. Sőt, ellenkező az ideutazó benyomása – de ennek okáról majd később vélekedem.
Nos, a repülőről kémlelve Caracast gyönyörű a sziluett, fantasztikus a látvány – kissé Rióra emlékeztető – a tengerpart vonulatában ékeskedő hegyvonulattal. Azzal a különbséggel, hogy a brazilok elsődleges desztinációja nem völgyváros. Caracas K-Ny irányban vagy 30 km hosszban párhuzamosan követi a bő kétezer méteres hegyeket (a legmagasabbja 2700 m), mintegy 800 m magasságban. Hivatalosan ugyan hatmillió lakosról beszélnek, de többen állítják, hogy ez a szám akár a tízest is megközelítheti, mivel a nyomornegyedekbe még a rendőrök sem nagyon merészkednek – igaz, nem is akarnak. Ez utóbbi megjegyzést akkor most az imént említett „okok elemzésében” fejtem ki bővebben, külön fejezetben illetve részben.
Mint tudjuk, az elmúlt évben Chavez 12 éves uralma – rejtelmes, de valószínűleg rákos halálával – ugyan megszűnt, de a választások, még ha csak egy százalékkal is, de a Maduro vezette baloldalt vitték győzelemre. Ez továbbra is Kuba befolyását konzerválja az ex-buszsofőrből avanzsált új kormányfő számára. Márpedig a baloldali irányzat lényege az „oszd meg és uralkodj”, hiszen a jószerivel iskolázatlan réteg szavazatára nagy szükség van.
Ezért a jelenlegi kormány sem törődik az áram általános lopásával és hasonló viselkedési formákkal, sőt igyekszik törvényekkel is legalizálni életvitelüket. Példának okáért: bárhol csaknem szabadon építkezhetnek az úgynevezett kerítéstörvény alapján, miszerint a bekerített rész már tulajdont jelent. A világon itt a legolcsóbb a benzin, egy euróért – feketén, az utcán váltva – minimum hatszáz liter benzint kapunk, amiért még egy flakon ásványvizet sem adnak a boltban.
Ez a hihetetlen, csak jelzés értékű üzemanyagár évente nyolcmilliárd dollárba kerül az államnak. Ugyan egyszer már próbálták a Chavez-kormányban innen kimozdítani a világon egyedülállónak tekinthető állapotot, amiből természetesen visszavonulást fújt a vezérkar. Nem véletlenül, hiszen mintegy 13 millió illegális fegyver húzódik meg az otthonokban. Így hát az utód Murado elnök sem fog – minden bizonnyal – változtatni a kaotikus helyzeten. Pedig Venezuela tényleg jó adottságokkal rendelkezik úgy az ipar, mint a mezőgazdasági adottságaik tekintetében. Ennek ellenére az élelmiszerük nyolcvan százalékát importálják, miközben az exportjuk gyakorlatilag a nullával egyenlő. Az iparuk alapanyagaiból (kőolaj és az ásványi ércek) még az agrárium nélkül is gyönyörűen megélnének, ha azokat nem nyers állapotban értékesítenék, vagyis feldolgoznák. Ráadásul a politikai helyzet konzerválására szinte Kubát is el kell tartaniuk, így most legutóbb Kínától kértek óriási kölcsönt, amely törvényszerű következménye az eladósodás.
Epilógus: Visszaérkezésem a hat hetes amerikai körúttal még nem ért véget, mert hosszú napokig - a felborult biológiai ritmusom következtében – az akklimatizációs időszakom a történések „emésztésére” késztetett. E közben kaptam a hírt, miszerint az egyik vendéglátó magyarunkra fegyverrel rálőttek, de szerencsére nem volt végzetes a találat. A túlélő honfitársunk nem a kifosztott pénzét sajnálja leginkább, sokkal nagyobb tortúrával jár számára az íratok elrablása. Egyébiránt az infláció Venezuelában pár hét alatt újra 25 százalékot zuhant, aminek következményeként pillanatnyilag repülőjegyeket sem adnak ki...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.